Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
megvalósításra. S ha igen, akkor tekintenék kötelességüknek, hogy segédkezzenek legjobb tudásuk szerint annak véghezvitelében. Hogy hogyan lehet egy országot, egy nagyobb közösséget destruktív szándékokkal, koncepciózusán tönkretenni, szétzilálni, abból már közel öt évtizedes ízelítőt kapott Magyarország népe. Eger történelmi példája sokkal inkább méltó arra, hogy őseink nyomdokain haladva hazafiságunkat és legszebb szándékainkat bizonyítva haladjunk, fejlődjünk. Minden romboló, rontó szándék árt. De nemcsak annak, aki ellen irányul, hanem elsősorban annak, aki műveli. Az átlagpolgár békességre és biztos fejlődésre vágyik, anyagi gyarapodásra, nyugodt, kellemes jólétre. De ez csak a társadalmi igazságosság és normális elosztási viszonyok esetében lehetséges. Komoly, nagy baj, az érdekképviseletre való méltatlanság legbiztosabb jele az, ha ezt az igényét semmibe veszik. A társadalom tökéletlen voltát bizonyítja az, ha az állampolgárokról való gondoskodásnak még a szándéka se él az uralmat gyakorlókban. Mit vár az egri polgár az októberi választásoktól? Hogy a mi városunk valóban az övé is lehessen. Hogy ami szép lett, az az ő javát is szolgálja. Amit ide terveznek, azzal neki is nyújtsanak valamit. S hogy a közszolgálat az valóban a köz szolgálata, ne pedig megvetése, lenézése és semmibe vétele legyen. Közel öt évtized szállt el úgy, hogy neki mindig csak elnéztek a feje fölött, statisztikai adatnak, haszonállatnak, lecserélhető, eldobható tárgynak nézték. Ebből a szemléletből nyilvánvalóan nem kér. Mint ahogy a fent említett társadalmi elhajlás hazugságáradatából sem. Egy dolog viszont megfogalmazódik benne: aki a vezetésre való alkalmatlanságát tudta csupán bizonyítani, az vonja le a konzekvenciát és ne akarjon feltétlenül „közszerepelni”. Akinek egy fél évszázadnyi betanulási lehetőség sem volt elég, azt immáron nyugodt lélekkel bukott szamárnak tekinthetjük. De éppúgy, mint a gyermekek iskolájában, az élet iskolájában sem lehet korlátlanul bukdácsolni. A levitézlettek, a végleg megbukottak vonuljanak ki az iskolapadból. Erre pedig egyetlen intézmény kötelezheti őket: a társadalom. Annak is minden egyes tagja egyes szám első személyben. Akkor, amikor az urnák elé járul, és nem hagyja, hogy osztályismétlők foglalják el a jobbak helyét... Errata Augusztusi számunk 32. és 34. oldalán Őri Zsuzsanna, valamint Borbándi Gyula neve az előző oldal alján szerepelt. Őri Zsuzsanna versének 4. sora kimaradt: „két kéz vibráló ujjai összesimulnak”. Ugyanezen számunk 70. oldalán helyesen: Initium Júniusi számunk 63. oldalán a képaláírások helyesen: Trianon, illetve Tabán '69. A hibákért elnézést kérünk a Kedves Olvasóktól, illetve Szerzőinktől. Új Hevesi Napló 73
