Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
Homa Jäno-6 Ha manipulál ä SAjtó Össztüzet zúdított a vidéki sajtó a kormányra az utóbbi időben. Még ha a csapot nyitjuk ki, abból is Simicskáról hallani. Meg Ganspergerről. Hiába, nem tetszik a médiaguruknak, hogy nem az ő baráti körükből kerül ki az APEH-elnök, vagy az ÁPV Rt. vezetője. Persze nem is a sztárriporterek és a felelős szerkesztők, hanem kenyéradó gazdáik félnek igazán az új APEH-elnöktől. Félnek tőle, tehát megpróbálják lejáratni... Persze van mitől félniük, hiszen a legtöbb esetben nem a legkorrektebb eszközökkel privatizáltak nyomdákat, szerkesztőségeket. De ezt megtehették, hiszen barátaik fedezték őket a hatalom minden posztján. Ahhoz, hogy a sajtó híreit, a hírközlésben zajló tudatos manipulációt megérthessük, érdemes röviden elemezni a vidéki sajtó helyzetét. Mint ismert, 1989-ig a vidéki sajtó mindenütt az MSZMP kezében volt. Minden megyei lapon ott díszelgett, hogy az MSZMP megyei bizottságának lapja. Aztán 1989-ben - sokak szerint tudatosan - hagyta a frissen alakult MSZP úgymond „meglovasítani” e lapokat. Az Axel Springernek a 19 megyei lap közül egyszerre hatot sikerült megszerezni a párt kincstárnokának (akkor még nem Boldvai volt az), Fabriczki Andrásnak a közreműködésével. Szinte jelképes összeget fizettek ezekért a Springeresek. Később az MSZP már a példányszám alapján alakította ki a többi lap árát, s legfeljebb hármasával bocsátotta áruba őket. Egy vásárló maximum ennyit vehetett meg. Az 1990-es években több alternatív lap jelent meg helyi és regionális szinten egyaránt. Ezek zöme azért szerveződött, hogy megtörje az MSZMP-lapok hegemóniáját. E kiadványok szerkesztői sokszor a pártlapok szerkesztőségét hagyták ott, mert érzékelték, nem bírják elviselni azt a változatlan újságírói, szerkesztői mentalitást, amely a redakciókat továbbra is jellemezte. Ennek lényege: az újságírók egy része nem bírta feldolgozni a rendszerváltás tényét. Stílusuk, mondanivalójuk a hetvenes, uram bocsá', helyenként az ötvenes éveket idézte. Szóval sorra-rendre alakultak meg az alternatív lapok (Dátum, Térkép, Heti Hírnök, stb.), aztán sorra-rendre buktak meg, vagy komoly politikai cikkek helyett áttértek a bulvárújságírásra. A végén aztán a legtöbb kísérlet kudarccal végződött. A pártlapok számára igazi alternatívát csak a Postabank és a Népszabadság közreműködésével sikerült teremteni. De ezek a lapok csak stílusukban változtattak a dolgokon. Tartalmukat tekintve itt is a szociál-liberális szellemiség volt az uralkodó. Érdemes kitérni arra is, hogy valamennyi helyen csökkent a lapok példányszáma, ezzel együtt még mindig a legbefolyásosabb tényezők a megyékben. Ami a lapok tulajdonosait illeti, többségüket a kiadásból befolyó haszon érdekli, így most különösebb feladványt jelent számukra, hogy a nyári kormányváltozást követően hogyan szabaduljanak meg a zömében MSZP-, illetve SZDSZ-barát szerkesztőségvezetőktől. Nem lesz könnyű feladat. Természetesen igazságtalanok lennénk a vidéki sajtóban dolgozó kollégákkal szemben, ha mindenkiről csak bántóan vélekednénk. A vidéki sajtóban is létezik egy felkészült, sokra hivatott társaság, de ők azok, akiknek a cikkeit kevésbé tudják megemészteni a liberál-bolsevik dimenzióban gondolkodó, csőlátásban szenvedő szerkesztők. Ezért ritkán olvashatjuk Írásaikat. 58 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
