Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Murawski Magdolna: Kövek drámája
az esetleges újabb kudarctól, a hivatali packázásoktól. Az érzékeny művésziéleknek nem hiányzik egy újabb sérülés, mondvacsinált érvek alapján való elutasítás. Kicsit soká időztünk Szervátiuszéknál. Kicsit sokáig is - majd egy évig - készültem erre a beszélgetésre. Az élet és a művészet nagy kérdéseit nem lehet elintézni egy rutinos gyorsinterjúval. Beszélgetés közben jólesően konstatálom, hogy kiskamasz fiam, akinek elhozatala fölött előbb némi családi vita folyt, tágra nyílt szemekkel és egy ifjú ember rácsodálkozásával hallgatja egy eleven szobor csendes, megfontolt szavait. Közben nem hajlandó kimenni egy percre sem, pedig a kertben játszó, kedves, mosolygós szemű Szervátiusz-unokák többször is invitálják. Nyilván nem udvariatlanságból teszi. Olyan művészettörténet-órában van része, melyet nem cserélne semmi másra. Indulásunk előtti ígéretem teljesültnek látszik: nagy élményben volt része. Indulás előtt megsimogatjuk a gyönyörű Ady-szobrot. Klára, a gyermek szórakoztatására meg akarja mutatni, milyen kemény az a gránitkő, amelyből készült, és vésővel szikrát próbál pattintani rajta. Nem sikerül. Az ősi feladat nem is olyan könnyű. Tibor átveszi tőle a vésőt, és valóságos szikraeső száll a keze alatt Ady hátul nyers eredtiségében hagyott szobráról. Isteni szikrák... Szervátiusz Tibor: Csángó Madonna Eötvös oszlop (részlet) Fotók: Kanyó Béla Új Hevesi Napló 65
