Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Gál Péter: Tiberias
Qáí epétek: “Sltbertas Testetlen, párás éjszaka Megsebzett kócsag Fekszel csendben egy lehetetlen álom szörnyű szigetén A szemeidben vaijak ülnek, a tested mint egy gyermeké A tóban a halász meg a háló Halak küszködése Halála és emberarcú, ráncos, rút galambok s tollak a tépett földeken Lovak állanak mögöttem: éveim Bőröd ezüstös fényei követelik az életem Úgy vágytam rád, mint levegőre a gázkamrában küszködő tüdő Tenyeremre vettem huszonnégy semmi éved Iszlak, szívlak magamba mint a mérget Ki gondolhat még így nőre, mondd! Ami maradt, csak alaktalan élet szakadozik a túlélés köteléke Utánad csak a csend van És ez a fény! Kiolthatatlan Az arcod Rachel arca Összetörhetetlen Ez a tekintet, mely eltakarhatatlan a Város, amit eltemettél, ahol magamat elfelejtem Fogoly vagy zsarnok mindennapokban feltárul lelked vérző hajlata s tündöklő sebeid felfénylenek a gyöngyház magányban mint éjjeli ima Új Hevesi Napló 21
