Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: Szemben az árral - Császár Attiula a Senator Házban
§ Tértikén az árral. Két kiállítást nyitottak meg április elején Egerben egy időben. Az IH 15 esztendős születésnapján az egri képzőművészek közül hét alkotó munkáját állította ki, s nem messze a Széchenyi utca másik végétől a Hársfa büfében. A Telekessy úton két rajz-vizuális szakos hallgató "vitte el közönségéhez" munkáit. A Galéria I.-ben Halászná Szilasi Ágota bevezetője arról szólt, hogy mind a hét kiállító beérkezett művésznek tekintheti magát. Már túl vannak az útkeresésen, ismerik a világot, amiben létezniük kell, és meg is fogalmazzák - műfajonként és alkotóként másképpen - a maguk számára. Egy közös bennük: mindannyiunknak küzdelmes élete van egzisztenciális és alkotói vívódások árán hozzák létre értékálló műveiket. A vidéki alkotó értelmiségiek öntudatát és áldozatvállalását és mégis akarását tükrözi ez a remek anyag F. Balogh Erzsébet, Fodor Eta, Ducsai Zoltán, Herczegné Paparó Ibolya, Herczeg István, ifjabb Herczeg István és Sarkadi Péter alkotásai. Ugyanezen az estén a Hársfában a főiskolás közönség hallgathatta Nagy B. István főiskolai tanszékvezető szavait. O azokról a paranoiásokról beszélt, akik szemben az árral küzdenek, s azokról a tehetségekről, akik szemben, a túlsó partra jutva mégis szuverén világot teremtenek. Kádár Gábor a maga magányos zárt, öntörvényű, de igaz világát, s Trón Áipád, aki társas lényként tárgyakat és embereket gyilkolászó, de mégis hitelesen megjelenítő világát. Mindkét tárlat közös vonása, hogy nem kvázi művészetet kínált, így hát okunk van reményre. (jámbor) <£§á£$á? 3Jtrtla fUnlíttág« rt Senator ^jáftímn Víziószerű, megdöbbentő képek, különleges portrék, hangulatos megnyitó műsor Saárossy Kinga és Kelemen Csaba színművészek előadásában. A festmények egy része egyáltalán nem mondható derűsnek. Nemcsak sötét tónusuk miatt, hanem a hangulatuk révén, melyet árasztanak. Különlegesen esztergált képkeretek emelik ki mindazt a komolyságot, mely a festőből és műveiből árad. Császár Attila Zalában él családjával, és nem tudni, csupán sejthető, hogy a mai művészek kemény és áldozatos élete juthatott ki neki is. Nem szívesen nyilatkozik magáról, az a fajta, aki inkább megfesti, azontúl nemigen magyaráz. Mikor mestereiről kérdezem, elmondja, hogy nem voltak igazi, nagy példaképei a festészetben, tanárai között, inkább a saját útját járja. Művészi hitvallásáról sem tudhatok meg többet. Nem kívánja szavakba foglalni, inkább azt ajánlja, beszéljünk konkrétan valamelyik képéről. Egy szép női portréról, a Merengőről beszélgetünk. Velem mondatja el, mi mindent látok a képben, a felszín alatt. Ő ezt úgy nevezi, hogy lebontjuk róla a rétegeket, és megnézzük, mi minden rejlik alatta. Szívesen elemzek műveket, így nem esik különösebben nehezemre. Mégis a művészt magát hallanám inkább a saját, esetleg belemagyarázott gondolataim helyett. Császár Attila úgy véli, hogy mindnyájan így keresgélünk és bontogatjuk le a héjakat, a más-lét burkait, az emberi titkok rétegeit. A műalkotás és az emberi élet misztériumába csak efféle betekintésünk lehet. Minden más látszat. Lehet, hogy ez is? Új Hevesi Napló 61
