Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Murawski Magdolna: A zárt világ – mint zárt magány
Formálódik, alakulgat a dolog, de még nem az igazi. Aztán tout a coup: Napsugár lándzsájától átdöfve, elhagyatva állunk a Föld szívén: s hirtelen az est csöndje. Itt már magyaráz is magánlevelében a fordító, szabadabb - írja - ez a variáns, de jobban asszociál Krisztusra (lándzsa, elhagyatottság, kiszolgáltatottság), a beálló halál "estsötét" csöndjére. Ez a változat tartalmilag talán zaklatottabb (s emiatt idegenszerűbb, magyartalanabb), s a "kisbetűs föld is köznapibb" - ahogy az átültető közli. A hirtelen itt az esté-t "határozószó helyett (itt) döndülőbb, és névszói-statikusabb, "igétlen csönddel érzékelteti a vers magyarítója. Valóban, szinte tonnás súllyal, tragikusan zuhan alá itt az est (mint a koporsóra a rög, vagy magasból a kő), s a csönd még visszhangot is ver. Ez a magyarázat azonban már nagyon közép-európai, s alig mediterrán, de hát így válhat "magyar" verssé Quasimodo itáliai, sőt délvidéki, szicíliai, már-már afrikaias manírja. Egyetlen esetben is számtalan értelmezési lehetőség adódik, s csak egyetlen költő fordítás-variációiban is. Érdemes, s kell a megfelelő hangot keresni átültetéseknél kivált -, hiszen tőlünk talán nem is olyan távol eső költészeti kincsek így válhatnak valódi értékké, közös kánonná. fflurawski Vílaqdolm: Salvatore Quasimodo valóban sikeres hermetistának bizonyult: úgy elrejtette szavai mélyére zárva végtelen magánytól zengő életérzését, hogy ember legyen a talpán, aki sikeresen visszaadja úgy ritmusában, mint szavai zenéjében, filozófiai mélységében mindazt, amit a költő három sorban foglalt össze. Érzésem szerint eddig ez senkinek sem sikerült. Jómagam is kísérletezgettem - évekkel ezelőtt -, hogy átmentsek valamit a jelenkornak Quasimodo titkából, de minden variációt sikertelennek, torzóban maradtnak találok. A napsugártól átdöfött embert én ugyan sokkal tágabb értelemben vehetőnek érzem, mint az olasz értelmező, aki szerint egyértelműen Krisztusról van szó. Jóllehet a legnagyobb áldozatot O hozta az emberiségért, ember-léte neki lehetett a legnagyobb teher, mégis az ognuno (mindenki, minden egyes ember) szó arra utal, hogy mindnyájan fogolynak érezzük Vagy máshogy: Mindnyájan, napsugártól átdöfve, s elhagyatva állunk a föld szívén, s hirtelen az est csöndje. 36 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
