Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Renn Oszkár: A határsértő gimnazista, Rántotta verébtojásból
Qenn (Oszkár. A határé ürí rí gimnazista A két tizenliároméves unokatestvér hallgatagon hasalt az útszéli bokrok között, lesve az Ipoly partja felé. Várták az időszerű csehszlovák őrjáratot, mely félóránként vonult el a partmenti gyalogúton. Reggeli után indultak biciklivel Kéméndről, a Garam-parti faluból, ahol a váci unokaöcs egy hónapot nagynénjénél nyaralt, mint azt tette már sok év óta minden nyáron. Közben ugyan Vác és Kéménd között egy országhatár keletkezett 1945-ben, amikor is "visszaállt" a trianoni rend, s egy "hajózható folyam", az Ipoly alkotta a természetes határt. Idefelé 1946 júliusában, nagyobbik unokatestvérével szökött át az Ipolyon a váci kisdiák. A bátyó illegálisan tanult az esztergomi ferences gimnáziumban és gyakorlott határsértő volt. Most viszont a nyaralónak egyedül kellett visszaszöknie, mert "útiokmányai" nem léteztek. Vállalkozott, miután a kéméndi ház udvarán a homokba rajzolt térképről tökéletesen megismerte a cseh és magyar őijáratok útvonalát, a folyó kanyarulatait és az "átgázolási technikát". A kerékpárút nem volt hosszú, áthaladtak a Garam-hídfő előtti, a háború alatt többször is gazdát cserélt hatalmas harcmezőn, ahol még százszámra hevertek a kilőtt tankok, ágyúk, aknavetők, gépkocsik és katyusák. Majd átkerekeztek a felrobbantott híd helyett ácsolt fahídon. Maguk között hagyva a Garam völgyét, felkapaszkodtak a vízválasztó hegyre, s már gurultak is Szalka felé, az Ipoly völgyébe. Az egykorú unokatestvér már ismerte azt a figyelőállást, melyet el kellett foglalniuk. A bicikliket a magas fűbe fektették és vártak türelemmel. A szálkái templom delet harangozott, amikor a két srác megpillantotta a lassan bandukoló két fegyveres csehszlovák határőrt, akik egymás mögött lépkedtek, szemben a folyással, észak felé. Tudták, hogy most lesz egy őrtelen félóra a szökésre. A szökevény felvette a kis hátizsákot, melybe a gondos nagynéni némi elemózsiát csomagolt, mindketten leosontak a vízpartra. A hamarosan kétszeres határsértő levetette cipőjét, rövidnadrágját és berakta a hátizsákba. Megtalálták a kiválasztott "S"-kanyart, ahol a folyó a szlovák oldalra rakta a hordalékot. Ott kellett vízbe lépni és bemenni a folyó közepére. Megpuszilták egymást és a kéméndi gyerek már lépett is vissza a bokrok mögé, onnan figyelte társát, ahogy az lépked a folyás irányában, figyelve a víz fodrosságát és minden lépésnél ellenőrizve a víz mélységét. Combközépnél mélyebb nem volt a víz. Addig kellett mennie középen, míg elérte azt a helyet, ahol a folyó a magyar oldalra nem rakodott. Megtalálta a kigázolás helyét, alig 30-40 métert kellett középen gázolni. Visszaintett a leselkedőnek és már el is tűnt a homokos part fűzfabokros rengetegében. Csendben hajtogatta szét az ágakat, hamarosan az utolsó bokorhoz ért, és éppen a partmenti erdősáv első fái közé lépett volna, amikor egy pillanat alatt mozdulatlanná dermedt. Még a lélegzetét is visszafojtotta a homokba gyökerezett mezítlábas gyerek, tágra nyílt szemében nem indokolatlan ijedtséggel bámult az előtte lévő fa tövében ülő, magyar határőrre, aki mellett a fűben hevert az egyensapka és a puska. A katona nem mozdult... Aludt. A kislegény gyorsan visszanyerte lelkierejét és nagy-nagy figyelemmel, a vadmacskák nesztelenségével, lábujjhegyen kerülte ki a szuszogó katonát, még ötven méter után is csendben osont, igyekezett minél távolabb kerülni a zárkába-vetés veszedelmétől. Szíve gyors dobogása csak Letkést elhagyva, Szob felé menet mérséklődött, főként akkor, amikor egy árnyas fa tövében megette a két rántott csirkecombot és a négy darab emberes buktát, melyet a hátizsákban talált. Büszke, egyéni határsértő lett. 22 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
