Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Ringató anyám sírjánál
Apor Elemér: Moányato anyám Jiiyá'tuíf Aludjál kedvesem örökké kedvesen Füvek közt ingatlak rögekben ringatlak Szólítlak, szólítlak szép tövem, ős ágam tebelőled való minden gazdagságom. Izmom izmod közül csontom a csontodból lelkemnek épsége igaz mivoltodból. Nekem mind Te adtad fogad a fogamért, sötét virrasztásid világos álmomért. Esendő testemet haláltól ragadtad életemnek vizét méhedből fakadtad És én mégsem tudtam semmit adni Neked haláltól rejteket életért életet csak ezt az együgyű ringató éneket, aludjál kedvesem örökké kedvesen. Új Hevesi Napló 7
/
