Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÖNVSZEMLE - Szokolay Károly: Amit valóban el kell mondani
. /zshén-ŐZiy 3*t5áw^. ■ Amit valóban el kell mondani (Szabó Bogár Imre Mond/d!/ható versek című verseskötetéről Költészettől sajnos egyre inkább elforduló korunkban melegséggel, a lélek békéjével, bölcsességével, gyakran mérlegeléseivel tölt el bennünket egy-egy tehetséges új költő bemutatkozása. Ilyen kötettel lep meg bennünket a miskolci tanár-költő, Szabó Bogár Imre is. Könyvének címét többféleképpen magyarázhatjuk: egyrészt elmondásra valók (ha beleolvasunk a versekbe, erről valóban hamar meggyőződhetünk), tehát nemcsak szemmel való olvasásra írta őket a költő, hanem kimondásra, a lélekből való kiszakadásra. Másrészt arról is meggyőződhetünk a könyv tanulmányozása során, hogy ezek a versek valóban a lélekből való kiszakadásra születtek. Az igazi költőt mindig a belső kényszer sarkallja, neki mondania kell a verset, akár akarja, akár nem. Igazi nemes indulat mondatja Szabó Bogár Imrével a verseit, legyenek azok szerelmes versek, paraszti múltjáról szólóak, vagy a költő akár Istent szólítsa meg: Ne gyere még, Uram, értem, hisz tiszta kosz vagyok! Minden nap söprőm magamról a szennyet, a ruhám már kopott. Zárójelben jegyzem meg, hogy itt mintha egy régi protestáns prédikátor szólalt volna meg. Ugyanakkor a legkorszerűbb mondanivaló is kifejezésre jut ebben a verskötetben: Új világrend épülőben, most veszik el éppen tőlem tőled, tőle, vagyis tőlünk/ a földemet, a házamat, a jó, édes, szép hazámat. Ez bizony nagyonis mai vers! Kissé lejjebb ilyen keserű sorok is olvashatók a versben: Becsoszogunk Babilonba guberálni a lim-lomban Külön érdeme Szabó Bogár Imrének a legkülönbözőbb versformák mesteri kezelése. Mindig megérzi, eltalálja a mondanivalóhoz legjobban illő formát, ami egyre ritkább mai, szabadversek világát harsogó költészetünkben. Feltétlenül költővel, jó költővel állunk szemben. Nem véletlen, hogy a költő felfedezői a nemrég elhunyt Fodor András és a kiváló egri irodalomtörténész, Cs. Varga István. A kötet művészi grafikái Szilágyi Imre munkái. Új Hevesi Napló 57
