Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Murawski Magdolna: Az anyag csodája (Aklan Éva kiállítása a Senátor Házban)
ííílurawski Wagdolm: ,A2 attuag csoöája j\küm |Éfra kiállítása a Senator gázban Az anyag egyik legkülönösebb csodája a szerkezetében rejlik. Még a legszilárdabbnak tűnő struktúra is szinte áttetsző, mint a fény, porózusnak vagy omlékonynak látszik, ha közelebbről nézzük meg. Az atomok szerkezete különös líraisággal bír. Ilyen mélységekre nézve elcsodálkozunk, vajon mi is tartja össze az egészet. A fizikai magyarázatokon túl egyértelműen jelzi jelenlétét a lélek ereje. Aklan Éva kerámiáiban a konkrét anyagba formázottságon kívül ez a pszichés érzékenység rezeg. Müvei anyagba kövült idődimenziók és térlenyomatok, melyeket az égetőkemencén kívül az imádság tisztítótüze is átlényegített. Finom, légies és kozmikus a művészete, melynek fő elemeként a vizet érzi hatni, a nőiség szimbólumát, a földi élet ősbölcsőjét. Föld és sár az alapanyag, mellyel dolgozik, a legszilárdabb, mégis legképlékenyebb anyaggal, mely az ő esetében szintén szimbólum értékű. Isten is így formázta az embert, aki porból vétetett és porrá lesz. Tűz égeti végleges formájúvá az anyag-csodákat, és minden, ami fölösleges, a levegőbe illan el. A kerámiák végleges szerkezetében is ott honol a levegő, melyet a pillanatnyi ihlet és az alkotás heve rabul ejtett. És az elemek harcából, a művészi munka gyötrelmes szépségéből megszületik a Mű, mely által a művész rácsodálkozott a világra, és ezáltal csodálatra készteti a világot, mikor rá és műveire tekint. Az alkalmazott iparművészet hagyományos darabjai, vázák és tálak, teáskészlet, bögre, valamint tükrök díszítették ez év február-márciusában Eger legnépszerűbb "kiállítótermének", a Senator Háznak a falait. Az épített környezetbe finoman belesimuló, Éva karakteréhez illően halkszavúan domináló tárgyak fogadták a kiállítás látogatóit, akik ezúttal jóval nagyobb számban jelentek meg és valóságos áhítattal, elmélyedten szemlélődtek. Az Egerben valaha Farkas András által meghonosított, zenés megnyitó, Laborczi Géza evangélikus lelkész bevezetője után néma csendben, megilletődve álldogált a közönség. Kerámiát vártak, ehelyett irodalmi, zenei és színészi produkcióval kiegészült művészi teljességet kaptak. A teremtés komolyságát és a társművészetek baráti egységét. A lelkésznő és férje, Aklan Béla Sándor templomi áhítatot hoztak magukkal műveikben. Azt a módot, ahogyan ők leborulnak a Teremtő ereje és nagysága előtt. A kerámiatükrökön (Sic transit gloria mundi, Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat, Lüszteres tükrök gyertyatartóval) nemcsak önmagunkra, önmagunkba nézhetünk, hanem egyfajta kozmikus kitekintést adnak, mely a mai embernek nem éppen mindennapi úzusa. Kerámia szobrocskái, reliefjei lírai hangulatúak, szelíd iróniával és végtelen szeretettel szólnak az emberről, az emberhez (Lovag, Hölgy, Bohóc, Apáca, Traviata, Álmodó). A Weöres Sándor-emléktáblák és a héber nyelvű zsoltáros tálak ugyanazt a gondolati mélységet tükrözik, mint amely a megnyitó ünnepségen is lenyűgözte a közönséget. Éva keleti technikájú tálai különlegesek, és ahogyan a Senator Ház falai által határolt közegbe beilleszkednek, nyilván ugyanúgy egy csendes, polgári otthon miliőjébe is. Ritka találkozás az ilyen: pózok és különös művészi allűrök nélküli alkotó személy és munkái egy hangulatos környezetben, ahol mindebből a művészi alázat és szerénység dominál igazán. Mikor hazamegyünk, nincs kedvünk bekapcsolni a TV-t, mert megtörne a varázs mindennek az ellenkezőjétől... Új Hevesi Napló 45
