Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Évadnyitó a hatvani
Losonci Miklós: Évadnyitó a hatóaní dMoldoay Qyőző Qalériában Február 20-ig láthatta a közönség REICH KÁROLY grafikusművész és KOVÁCS FERENC szobrászművész emlékkiállítását. Mindketten értékteremtők, művészetük révén egyre többen értékhasználókká váltunk, válhatunk. Kovács Ferenc kétszer is Munkácsy- díjban részesült, annak honorálásaként, hogy hallatlan erejű és finomságú realista portrékat készített - többek között feleségéről, Magony Ida festőművészről. Azt már nem vette észre a díjosztó társadalom, hogy belső törvényei alapján stílust változtatott. Ugyanis Kovács Ferenc önmagában érezte Kazinczy Ferenc örök fölszólítását: "Csak aki tüzes ortológus és tüzes neológus, az az igazi nyelvújító." Kovács Ferenc az volt. Életműve nyitányában az élet és az emberi test anatómiáját értelmezte szobraiban - későbbi plasztikái, művészetének második vonulata már a lét anatómiáját hordozta. Ennek lényege az a fölismerése, hogy gyönyörű az anyag, a fehér carrarai márvány, a rózsaszín siroki márvány, a süttői mészkő, a bazalt és andezit, a szürke márvány. Fölismerte és üzenetként ránk hagyta - a fekete márvány fehér erezetével a természet ünnepi ruhája az anyagot szólította meg és fokozta szobraival jellé, örök formává, amibe a mű gyűrődése, hengergőzése, hajlítása nyomán behelyettesíthetjük álmainkat, és e számtalan egyéni és pontos ítélet révén fölépíthetjük magunkban Kovács Ferenc teremtett szépség-igazságai révén a bennünk motozó emlékeket, s elnevezhetjük radarnak, fehér toronynak, függőleges spirálnak, márvány virágnak, erdei lángnak, tavaszi kristálynak, monumentális arcnak, kagylónak, csigának, égbe vezető végtelen oszlopnak, mindennek, ami bennünk művészete által megfogant, végérvényessé vált. Nem egyszerű absztrakció ez, hanem szenvedélyes útkeresés és célhoz érés, Kovács Ferenc szellemivé emeli az anyagot a formában. A Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt, 1926-ban született Kiskunfélegyházán, ahol szobrainak egy része ma szabadtéri múzeum, de alkotásaival telített az ország. "Olvasó lány"-a Budapesten, Petőfi büsztje Aszódon, Kossuth portréja Torinóban, több köztéri szobra szólítja meg az embert hazánk városaiban, 11 műve található a Magyar Nemzeti Galériában, egyéni kiállítása nyílt nemcsak a fővárosban, Debrecenben, hanem Zágrábban és Varsóban is. 1990-ben búcsúzott úgy, hogy szobrait gazdag örökségül ránk hagyta. Reich Károly Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészünk 1922-ben született Balatonszemesen, Hincz Gyula és Konecsni György tanítványaként kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. 1948-tól illusztrál könyveket, jelenik meg több ezer színes és fekete-fehér lapja, 1975-ben Kiváló Művész lett. Több mint négyszáz könyvet illusztrált, megnyílt Budapesten a Reich Károly Emlékszoba, ahol grafikáit és kisplasztikáit láthatjuk, és 1977-ben a balatonszemesi általános iskola fölvette Reich Károly nevét, ahol állandó Reich Károly Gyűjteményt alapítottak. Gyermekrajzainak kettős a varázsa. O a madarakkal, virágokkal, lepkékkel, királylányokkal, csillagokkal, pávákkal, farkassal, rókával, kecskével zsúfolt színes rajzokon lélekben gyermekké válik azért, hogy kis társai emberré növekedhessenek a mű gondolatébresztő örömkeltése révén. Leül közéjük, mint Szabó Lőrinc versében Lócihoz, hogy fölemelhesse őket, mindannyiukat. Másik sorozatában áhítattal, megrendüléssel ünnepli a női szépséget. Azon bölcselkedik kicsit Kemény Zsigmond nyomán, hogy "Férfi sorsa a nő", hogy egyedül semmik vagyunk vagy törpék, de a szerelemben óriássá válunk, férfiak és nők egyaránt. Fennkölt derűvel mutatja be a "Kíváncsi kecskét", ezúttal e mekegő, kedves állat az, mely az ótestamentumi vének helyett meglesi ámulva a női test varázsát, hiszen minden asszony Zsuzsanna. Remeklés az a lapja is, ahol a levelekkel fölruházott lány egy madarat figyel, és domborodó mellei a Nap élő Új Hevesi Napló 43
