Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Farkas András: Töredékek I.
Farkas András: Töredékek I. Mindent tudatlanul öröklünk, Azontúl történik velünk Ez-az, hogy hasznosak legyünk, Míg dolgozik agyunk, az öklünk, Majd minden élmény, ami föltűnt S letűnik, megesik velünk, Mi csak kapkodva érvelünk: így hurcol minket a mi Földünk? Pedig ha még mélyebbre látnánk, Amit a Lélek tartogatna, Sőt megtalálnánk azt a látványt, Ami Érette és Miatta Tanítgat minket annyi évig, Nyugodnánk: Minden majd beérik! Töredékek XLI. A sorsom magán hangzik, ég, Serceg az e, i, o u, a, Jobb lenne, ha nem szólana, Mint az elátkozott vidék. Csak azért, hogy tovább vigyék Magányom, harcol egymaga, Nem is arat babért soha, Hiszen nem érthetik hitét. Magánhangzás?! 0, Istenem, Hányszor kutattam félszegen, Hogy a megoldás mi legyen, Mert itt, e belső szellemen Nehéz törvény uralkodik! Mi űz a végső hőfokig? VII. évfolyam 1997.május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám 33
