Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Szepesi György: Farkas András emlékére
Dr. Farkas András emlékére Közöttünk, egri muzsikusok között élt, s szinte minden hangversenyünkön hírt adott rólunk, munkánkról. Eredeti szakmáját tekintve jogász volt, de hivatását tekintve sokoldalú tollforgató. Széles látókörű, tanult, olvasott, művelt ember volt. A művészetek közül leginkább az irodalom, költészet állott hozzá legközelebb, lévén maga is író, költő. Szükségét érezte, hogy a művészetek szinte minden területéről képet alkothasson a maga módján, s tudassa olvasóival, hogy mi is történik szűkebb hazánkban, városunkban, megyénkben. Mi muzsikusok soha nem éreztük, hogy nyelvezete kioktató lett volna. Méltatta hangversenyeinket, igyekezett beszámolni a város, megye zenei életéről. A kórushangversenyek, a szólóestek, a kamara rendezvények éppen olyan fontos helyet foglaltak el kritikusi vénájában, akár az Egri Szimfonikus Zenekar tevékenysége, vagy a katonazenekari fesztiválok. Szerette ha hívták, s ő ahová csak tudott, ment és tudósított. Szinte nem volt filharmóniai hangverseny amiről hiányozott volna. A közönséget és az előadókat megtisztelve, mindig elsőként, pontosan érkezett a rendezvényekre. Mi igényeltük is jelenlétét rendezvényeinken. 0 volt az, ki jó szándékkal, igyekezettel hallatta szavát az újság hasábjain értünk, gyermekeinkért, a zenéért. Mindenről akart tudni, tudatni. Mindenkiről volt jó szava, véleménye. Milyen sokszor szót emelt áldatlan hangversenytermi gondjainkról, épület problémáinkról. Nem volt tévedhetetlen ember, tévedhetetlen zenekritikus. Lehet, hogy egyesek szemére vetették, nem szakmabéliként zenekritikusi tevékenységét, noha ő mindig hangsúlyozta, hogy nem kritikát, csupán a hangversenyről alkotott benyomásait, - a hangverseny idézte - gondolatait vetette papírra (még azon éjszaka!). Igazságba vetett hitét azonban sohasem adta fel. Életének jó részét töltötte színházban, kiállításokon, hangversenyeken. Aztán egyszer csak elköltözött Budapestre feleségével együtt. Egy Vörösmarty úti kis lakásába azért hosszan visszajárt Egerbe, hogy tovább szolgáljon a városnak, a művészeteknek, a művészeknek. De mintha történt volna vele valami. Mintha megváltozott volna. Megérezte volna súlyos betegségének közeledtét? Mi, egri muzsikusok mindenesetre nem ezt az utolsó évét fogjuk megőrizni emlékként személyéről. Végleges nyughelyéül is szeretett városát, Egert választotta. Úgy érezzük, ma is közöttünk van. Szepesi Qyörqy EGRI SZIMFONIKUS ZENEKAR ?>k %ai>kas András A zenekar 10 evei iubüe-jma alktlmfefii » MüveWdess Kftzpont dismerévét ti köszönetét fejezi ki öwi* üt. e^uttw írdefcében véfüetr MUNKÁJÁÉRT i VII. évfolyam 1997.május * Farkas Andrásra emlékezve * Különszám MiHfíapió 21
