Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Farkas András: Versek
Anakreonhoz Anakreon, ha téged A korszak birkanyája Gondokkal telebéget, Válaszod lesz a hála, A bűnt siratja, üszkét, Küszködhetsz majd - ezekkel? - És te lehetsz a büszkébb, Mivel segítened kell! Ezért kiválogatnád Az apraját, a nagyját, A tököt és a hagymát Külön csomóba dobnád, A jámbort bűnözó'vel Egyképpen tisztogatnád, Nyakuk terhére nézve Megszidnád sokak apját, De névtelen szitokkal, A cím sérti a gőgöt, Mert megszövegezó'dött. De a vád a nagyobb baj A névtelen nagyot hall, A kártevő elődök Nem játszanak a joggal, Tagadnak bármi csődöt. I. Sajnáld, hogy irgalomból Kevés jutott e kornak És jó mag is; a konkoly Virágzik. Egyre forrnak A lázak, egyre rombol Nagy réme a nyomornak. Van béke? Unalom? Hol? Riadt arc van, lator-nyak. Lator-nyakon a fejnek Vaskos, csöbörnyi súlya, A szavak elterelnek Előre, szél se fújja, Hogy jóság és szerelmek Hol félnek összebújva, Csak bőgést hangszerelnek, Ahol a fül konyulna. Hidd el, kedves barátom, A nők, a kor hazugját Almukban, fekve háton, Végül is tönkre rúgják, Majd csak a más-világon Ébrednek - Itt, ma úgy vág A tettük, szinte látom, Mint kés szeli a dudvát, Dicsérd a nőket érte, Ha móresre tanítják A pipogyát, lemérve A külszín benti titkát - Lányok, mossuk fehérre Örömünket, a nyitját, Legyünk jók - adva-kérve, Ahogy bölcsek tanítják! (A versek a szerző utolsó, „Ezerkilencszázkilencvenhat” c. kötetében jelentek meg, a múlt év őszén.) 6 VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám
