Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Deé-Bagi Emese: Kicsorbult a Dobó tér sarka
Sbeé- ßatfj. C+Heie,: icAo&Suéfca S^aá'á tér- swrÄa Napok óta bolyongok a festői szépségű téren, hogy ígéretemet beváltva, átadjam a német nyelvű levélfordítást Galuska úrnak. Hiába. Grafikusok itt, alkotók ott, de Galuska úr már harmadik napja hiányzik a térről. Szokatlan dolog ez nála, hiszen esti sétáink rendszeres záróakkordja a vele való találkozás, egy kicsi műelemzés, egy kicsi baráti beszélgetés. Jó, akkor majd telefonon próbálkozom. A csengetésre felesége válaszol, én Galuska urat kérem a kagylóhoz. "A férjem tegnap este meghalt." - sajdul az éterbe a mondat. Fájdalom, hitetlenkedés és lelkiismeretfurdalás rántja görcsbe szívemet. Emlékszem a napra, amikor először találkoztunk. Három éve az volt az első nyár, amikor valahogy más lett a tér. Élet költözött belé: zene, tánc, festők, sürgés-forgás, színpadias sokadalom. Elmaradhatatlan kelléke lett ennek Galuska úr is, aki szépnek látta és láttatta Egert. Jelenség lett, akinek kedvéért turisták látogattak újra és újra a városba, és akinek a képei a világ számos pontját meghódították bájos picinységükkel. Vettem képet tőle én is, de kivétel nélkül mindet tovább is adtam. Tettem ezt, ha igazi értéket kívántam ajándékozni szeretteimnek. Vásárlásaink lassan átalakultak baráti disputákká, együtt tudtunk lelkesedni Eger szegleteiért, a kezében formálódó festményekért, az alkotás öröméért, egy-egy remekbe sikerült rámázásért. Ritka adottság, ha valaki ilyen szerényen és természetesen tud adni, örömet szerezni anélkül, hogy a legkevésbé is tolakodna művészi jelenlétével Milyen szép tervei voltak a jövőről! Egy közeli alkotó-túra Németországba. Tudom, hogy örült a napfényesnek és hosszúnak ígérkező ősznek, hiszen így lett volna alkalom akár novemberig is festeni a szabadban. Miért is nem siettem jobban azzal a fordítással! Galuska László - a miniatúrafestő meghalt, de mégis él. El, ameddig képeiben gyönyörködünk, az ő szemével látjuk a városunkat. Hogy családja, az utána maradt három kisgyermek mit érez, nem mérhettem fel, de én is pontosan ismerem azt a négyzetméternyi űrt, melyet a Dobó tér sarkán maga mögött hagyott. Galuska: Kispréposti Palota Új Hevesi Napló 47
