Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Dr. Koncz Lajos: A püspökkari szociális körlevél háttere és távlatai
amelyben kizárólag az egyén anyagi körülményei kerülnek előtérbe” /89/. Súlyos válságban van a házasság isteni eredetű intézménye is /válások, élettársi kapcsolatok, azonos neműek együttélése/, melynek szomorú következménye a gyermekek nevelésének elhanyagolása, az idó's emberek tragikus magára maradottsága. Sajnálatosan hiányos és elégtelen a társadalmi kommunikáció, a konfliktusok feloldásához a párbeszéd készsége, és a tömegkommunikációs eszközök ilyen irányú alakító és segítő közreműködése /helyette vadító horror- és depraváló pornó-„szórakoztatás”/. Végül a közoktatás, felsőoktatás és egyházi oktatási intézmények problémáiról szól a körlevél, és a jövőért való felelősségünk nevében összefogást sürget /108/, hogy „valós és elérhető jövőképet és értékrendet tudjunk átadni” az utánunk jövőknek. A 112. befejező pont elismeri, hogy „számos problémára és feladatra” világított rá a körlevél, de ezt „nem kívülálló kritikusként tette”, hanem mint „a társadalom életének szerves része egy évezreden át. A katolikus egyház sem vezetőiben, sem híveiben - nem vonja ki magát a terhek alól, és a társadalom tagjaival és szervezeteivel kapcsolatot keresve vállalja a reá eső feladatokat... Krisztusba vetett bizalommal, aki a reményre hívott meg minket.” ,,A megvalósítás feladata előttünk/’’ Tanulmányunk lezárása előtt még egy fontos feladat hárul ránk. Tisztázni kell, hogy a püspökkari körlevél milyen szellemi, ideológiai, világnézeti légkörben, esetleg ellenállási közegben hirdette meg a keresztény társadalmi elveket, a keresztény szociális eszményt, és hogy milyen esélyünk, felelősségünk van a meghirdetés után a megvalósításra. „Mert nagy munkát jelentett a körlevél - nyilatkozta Lukács László, az egyik irodalmi szerkesztő /TV 2, ‘96. XIL29./, de az igazi munka, a megvalósítás feladata előttünk áll!” Az első kérdéshez, a „légkör” tisztázásához legjobb alapot nyújt a valószínűleg legkomolyabb értékelés, melyet nem-keresztény oldalról kapott a körlevél: Kis János, az SZDSZ ideológusának tanulmánya a Magyar Narancs ‘96. IX 26-i számában. Első /felemás/ megállapítása, hogy „a nagy zajjal beharangozott millecentenárium egyetlen figyelmet érdemlő eseményt hozott: a püspöki kar aug. 20-i körlevelét”. E körlevél legfőbb üzenete - szerinte - az a megállapítás, hogy „a magyar társadalom súlyos erkölcsi válságot él át”... és nem nehéz észrevenni azt sem, hogy a körlevél a „liberális eszmerendszert és szekularizált életszemléletet” tartja felelősnek a válság előidézésében. Ezzel szemben a körlevél szerint a megoldás - az ő olvasatában: „visszatérni a hagyományos értékrendhez. Tradicionális család, a gyermekáldás készséges elfogadása, egyszerű fogyasztási szokások, puritán tulajdonosi és munkaerkölcs, a gazdálkodói magatartás alárendelése a közjónak és a rászorultak igényeinek. /E hagyománynak nevezett értékrendi konkrétumokat mi inkább- egy átfogóbb, egyetemesebb kategóriában fogalmaznánk meg: a kereszténység és magyarságtudat egész értékrendjének vállalása és ápolása./ S e ponton kétségtelenül „elválik egymástól a katolikus egyház és a liberalizmus” - ahogy Kis János is megállapítja. Az egyház pl. a hagyományos család megerősítését ajánlja, a liberalizmus pedig az emberi együttélés új, szabadabb formái felé való „tapogatózást” helyesli. Ez tiszteletreméltó, nyílt beszéd, ami válaszként megérdemli a körlevél hasonló nyitottságát: „Az emberek, a társadalom feladata, 30 VII. évfolyam 1997. március hó # l. szám
