Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Varga Alexandra: Teremtésmítosz IV. (befejező rész)
Manwe kedvencévé váltak. Halandó ember sosem láthatta Ingwe királyt és sosem válthatott szót népével... A második csoportot Finwe vezette. Az ő népéből lettek a noldák, akik kezük ügyessége révén Aule barátaivá és tanítványaivá lettek, mert gyönyörű alkotásaik az örök idők részévé váltak, akárcsak a nagy Kovácséi. Finwe és egész seregének hajszíne fekete volt, akár az éj vagy a föld mélye, szemeik sötét és szürke parazsában ércek kemény tüze szikrázott, termetük hatalmas volt és erős; minden munkához kitűnő termet. Utoljára ment a legnagyobb sereg, melynek két vezére is volt; Elwe és fivére Olwe. Telereknek nevezték őket, mert csak késlekedve léptek rá a hosszú útra, s nem kívánták otthagyni a félhomályos Középföldét Valinorért. Olyannyira szerették a tengert, hogy Amanban, a tenger - tünde avagy a falmárok elnevezést kapták. Folyton a csobogó hullámok mellett daloltak és zenéltek, gyönyörű arcuk a Tenger titkait kutatta. E három nemzetség, mely eljutott Nyugatra, lett a calaquendek avagy a fény - tündék nemzetsége. Azok a tündék pedig, melyek valamilyen oknál fogva sosem jutottak el Amanba és nem látták a Fák fényét, moriquendeknek neveződtek. Sötét - tündéknek. Az eldák története hosszú történet lett, tán hosszabb annál, melyet a valák elképzelni tudtak; mégis sok gyötrelem, harc és szépség is színesítette legendájuk kelméjét. Hogy honnan jöttek és hová tartottak s hogy visszatémek-e még a világ körein túlról, azt ember nem tudhatja. A tündék sorsa nem halandó teremtmények sorsa: végzetük mély barlangjába Vairén kívül más el nem láthat, tán még ők maguk sem... Arda azonban - ha az emberi szív már nem is - emlékezik rájuk s emlékezik a növények és állatok világa is a Köveké és a Vizeké... S mert emlékük egykor a múlt határtalan terein fakadt, a jövő határok nélküli tereibe tart... A Teremtésmítosz ezzel még nem ért véget! A mondák és legendák mesélik majd, amit e büszke nép tett. Lázadásukat a valák ellen, útjukat vissza Középföldére, harcaikat Melkor ellen és végül eltűnésüket Arda megszürkült partjairól... (Vége) l/tó/ui//.</■ a- /e<j£/u/á/u>z "Volt idő az Álmok kezdetén, mikor kék, vörös és fehér köbe olvadt a Fény! a Kezdet első hajnalán, dallam rezgett Varda minden csillagán. Fehér Nahar szaladt a Fák között, s a Tűz három kristályba költözött. Ilúvatar pillantása azóta kíséri a Történetet, S bennünk hűen őrzi mindezt az Emlékezet." 12 VII. évfolyam 5. szám - 1997. december
