Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: A por éneke
A legkisebb én vagyok a legnagyobb így vagyok Mikor a szél fölemel hol maradsz te tőlem el, Mikor a nap rám vakít megvakulnak kincseid elbújhatnak, de hová? sej haj sehová! Előlem nem menekülhetsz bíbor trónra települhetsz trágyadomb hegyére ülhetsz fagy ha roppant, nap ha süt veled megyek mindenütt ej haj de hová sej haj sehová Jó volna, mi, messze bújni letörölni, vagy lefújni le kellene inteni más szemébe hinteni Abból ugyan nem eszel aki vagyok, az leszel aki vagyok, ahová sej haj sehová Ez az egy út az egyetlen titokzatos, feneketlen hej, de kegyes, de kegyetlen ide jutsz és ide múlsz akárki vagy, ide húllsz ej haj de hová sej haj sehová Átalszol egy síri közt s itt forogsz a többi közt így forog mind, aki él ver az eső fuj a szél se a magas ságos égbe se a pokol fenekére ej haj de hová sej haj sehová 10 VII. évfolyam 5. szám - 1997. december
