Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Károly Éva képei az Operaházban
LOSODCí mÍKlÓS: Károly Éva képei az Operaházban Ybl Miklós építménye a mestermü pompájával kelti szívünkben az ünnep ragyogását. A Vörös Szalon csillárai alá, a Békésszentandráson szőtt szőnyeg, a plüss bútorok szellemi társának érkezett a képzőművészet friss rangjával Károly Éva művészete, festményei fokozzák színes csöndjükkel a fényességet. Ő az álom lebegő testetlenségéből lágyan kiszakított történéseket tár elénk, testesül a lelkűiét megannyi titka, eddig elmondatlan finomsága. Vízből emelkedik függőlegesen hullámzó csodalány, maga a fiatalság, mintha Masolino megejtő finomsága folytatódna Monet tavirózsái környezetében. Régi nagy Mesterek hangolnak a képen, s mégis a mű Károly Éva kizárólagos eredménye. Az" Őszi hangulat a rozsdás természet és az Ember, - együtt a rőtté váló lét és örök nosztalgiánk. Mennyire a jelen, a mi világunk, hogy "Égi hegedűs" muzsikák a nyomasztó panelek között, s ezzel csökken, szűnik szorongásunk. Igen, vannak rejtőzötten szép titkaink, ez is hozzátartozik életünkhöz, nehéz kincset hordozva, ezt jeleníti nemcsak a "Tavi tündér", hanem a Siópart enyhe kanyarja, a hullámzó pipacsok pirosló kimeríthetetlensége. A "Hajnal" fényei varázslatos asszonyt láttatnak, s a "Kísértés" merész képzettársításával fához simuló nőt ábrázol egy osztályát tol nem táró általános bogár félelmet és csodát keltő igézetével. A nézőre bízza, - milyen ámulatot kelt, kelthet tol benne immár a kép tudati továbbteremtésével a "Holdas éj" a holdvilág teljes teret betöltő csöndes tüzével és a ház kapujába helyezett gyertya lángjával. Különös képessége, hogy olajképein a pasztellszínek visszafogottságával érvel, Károly Éva ereje a müvek költői homályához csatolt ízlés, a tónusok érzékenysége, az a mentalitás, mely nem is festi, szinte csak leheli az árnylatokat. Titkainkra, törvényeinkre ébredünk a festmények szemlélése közben, az alkotó a léttel kezdeményezett társalgásra biztat minket, nem elégszik meg azzal, hogy a müveit az élet színes jelenségeinek bemutatására korlátozza. Tisztelő sejtelmességével mindenkit alkotótársának hív meg, így tárlatnézés után kicsit többet tudunk önmagunkról is azáltal, hogy az áltata létrehozott szépség nemcsak gyönyörködést okoz bennünk, hanem fölismerésekre ösztönöz. Templomboltozatban levél csónakázik a színes időtérben és lebegő Madonna, - maga Pünkösd, a Nyár tomboló bősége, varázsa, egészsége. Ez is lényeges. Károly Éva művészete nem sújt le, nem dekadens, nem merő nosztalgia, hanem színekben lobogó tisztaságával fölemel. Találékony is. A báj erős összpontosításával virágcsokrának megtalálja, mert megkereste égi Hold-szelet ellenpontját, minden növény- és embertársulásnak kozmikus hátteret biztosít, így a pilisi táj, a balatonszabadi parókia, - az erdő levélrezdülékenységéből emelkedő nő a létezés nemes üzenete. Farkas András jelezte, hogy Károly Éva a "megkínzott lélek felvidítására" törekszik. Egyre inkább el is érti ezt a magaslati állapotot. Művészete örömet és távlatot sugároz. 50 VII. évfolyam 4. szám - 1997. október
