Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - KÖZÉLET - Ködöböcz Gábor: Ezredvégi remények és várakozások (kettős interjú)
beprogramozott menetrendje. A jelenlegi helyzetnek többféle kifutása lehet. Csak azt tudom mondani, hogy nem lenne méltányos megközelítés, ha az itt élő emberek többségének hallatlan erőfeszítései ellenére valamiféle végzetesen kilátástalan jövőképpel riogatnánk őket. Napjainkban az élet minden területét átfogó paradigmaváltásnak lehetünk tanúi. A megszüntetve megőrzés elve szerint mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy önmaga maradhasson. Sokakat érdekelhet, hogy ezek a folyamatok hogyan érintik a két klasszikus tudományt, a fizikát és a filozófiát? U.L.: A fizikában a legfőbb hangsúly jelenleg az elemi részek és a kozmikus jelenségek kutatásán van. De ezen kívül intenzív kutatómunka folyik az összes többi ágazatban. A kép tehát igen színes és sokrétű. Ugyanakkor (éppen a zűrzavaros közállapotok következtében) vadul burjánzik mindenféle áltudomány és blöff. Reneszánszát éli nálunk az asztrológia, amelyhez számos "modern" vqjákosság társult. A tudomány elkötelezettjeinek szembe kell szállnia ezekkel a tendenciákkal. (Mellesleg szólva, nem vagyok meggyőződve, hogy Főiskolánkon a természettudományos tanári szakokon végzetteket kellőképpen felkészítjük-e ezekre a problémákra. Talán ebben az irányban is fejleszteni kellene a tanterveket.) Ennél is fontosabbnak érzem, hogy minden főiskolásnak átfogó környezetszemléletet próbáljunk adni, hogy tanítványaikban ők is erősíteni tudják ezt a szemléletet. És ehhez nem túlságosan részletes, de nagyon adekvát természettudományos megalapozottság is szükséges. L.J.: A filozófiával kapcsolatban érdemes először a hazai változásokról szólni. Szellemileg felszabadító erővel hatott, hogy a rendszerváltás óta már nem terhelik ideológiai-politikai elvárások a filozófiát sem a kutatásban, sem az oktatásban. így végre megtalálhatók a legkülönbözőbb irányzatok, felfogások a filozófiai tárgyú könyvek és tanulmányok piacán. A főiskolán is, ahol 1990 óta működünk önálló tanszékként, elég széles az általunk kínált kurzusok palettája. Egyébként a filozófiai könyvek iránti érdeklődés meglepően nagy Magyarországon is. Ami a paradigmaváltást illeti, talán azt tudnám kiemelni, hogy> a filozófiában nincs egységes paradigma. Nem a nagy rendszer-filozófiák korát éljük. A filozófiának nem az a feladata, hogy’ az emberiség minden nagy kérdésére a mindent tudás álláspontjáról válaszoljon. Már Platón is azt írja, hogy az istenek tudják az igazságot, a filozófusok csak keresik. A többféle megközelítésből kettőt emelnék ki. Az egyik az ún. analitikus iskola, amelynek képviselői a tudományfilozófia, illetve a logikai kutatások irányába viszik a filozófiát. A másik a hermeneutikai filozófia, mely lét és megértés elválaszthatatlanságából kiindulva képvisel egy valóban toleráns világszemléletet. Én magam is ez utóbbi szemlélet jegyében kísérletezem a művészet megértésével. A metafizikai érzékenységben és költői éberségben egyesegyedül József Attilához mérhető Szilágyi Domokos íija Ballada éjjel c. versében: "Álmodd már álmom, ne csak aludd,/ csecsemő bolygó! - Merre sodor/ az idő? eljutok oda, ahol / az anyag létformája a mosoly?" A művészetet szerető, irodalomértő emberként milyen gondolatok fogalmazódnak meg bennetek a Szilágyi-szöveg kapcsán? Ú.L.: Erre én egy József Attila-idézettel felelnék, amely most talán még aktuálisabb, mint az ő idejében volt: "Én mondom: Még nem nagy’ az ember./De képzeli, hát szertelen./Kísérje két szülője szemmel:/ a szellem és a szerelem!" Eddigi megjegyzéseim pesszimista kicsengése ellenére én igazából optimista vagyok. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberi történelem folyamán hosszú távon végül mindig a jó győzött a rossz fölött. (Elég, ha csak a közelmúlt két történelmi torzszülöttjének: a nácizmusnak és a Uj Hevesi Napló 47
