Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Börtönélet (1956-57)
lehetősége megvolt, de a rabok nem éltek a helyzettel, mindenki megtartotta fogoly státuszát. Napokig nem volt mezei munka, a helyreállításban kellett dolgozni, megerősített őrség mellett. *** Az idő teltével megedződtek a brigádok, mindenki megtalálta az általa elviselhető munkaritmust, és a hajtásra nem volt vevő. A monoton tevékenységek közben, majd a bevonulás és tisztálkodás közti szabadidőben elkezdődött a semmiféle oktatási és továbbképzési stratégiai tervben nem szereplő szabadegyetem, a sok okos és képzett ember gondolatcseréje az élet, a társadalom, a gazdaság, a politika és a magyarság jövőjének kérdéseiről. A diák csak fülelt, kapkodta a fejét és szívta magába a viták következtetéseit. Szinte beborította az új ismeretek halmaza a történelem, a zene, az irodalom, a színművészet, a népi kultúrák, a sport, a fasiszta-kommunista diktatúrák, a család, a nevelés, a hitélet témáiból. Beszélgettek sok minden másról is, melyet az itt összezárt, egymás mellett görnyedve kapáló, igen értékes nemzedék-képviselők, öregek, fiatalok már megéltek és életüktől még várhattak. Elméletek, érvek és ellenérvek gyakran összecsaptak, majd a következtetésekben összerendeződtek. Az idősebbek nagy-nagy odaadással foglalkoztak a fiatalokkal. Volt irodalmi, történelmi, szociológiai "összeülés", még német nyelvtanfolyamot is tartottak. A heti szabadnapon, vasárnap délután kisebb kultúrműsort engedélyeztek, amelyeken előkerültek a rejtett értékek, szavalatok, saját versek, elbeszélések, szájharmonika-müvek, tudományos ismeretterjesztő előadások és csak a rabok által értett, őrséget-hatalmat-konnányt-kommunizmust karikírozó szatírák. Működött a korhányi illegális főiskola és az elkeseredés, a pesszimizmus, a magukba fordulás beteges jelei eltűntek a már napbarnított és széltől cserzett arcokról. Valami új tartást adott a munkás raboknak ez az egyre összekovácsoltabb közösség, talán egy új hitet saját erejükben, túlélési képességükben. Látták a szputnyikot. Tudták, hogy látni lehet, mert valahogyan a táborba csempésződött egy napilap (ez igen ritkán fordult elő!). Nagy vita kerekedett a szovjet világürkutatás szándékairól. Az öregek véleménye szerint csak hadi célokat szolgál és ez a siker minden eddiginél gőgösebbé, beképzeltebbé teszi a szovjeteket, akik világuralmukat máris kész tényként kezelik. De Hitler is belebukott az elvakító sikerekbe. Miközben az űrkutatás vitája folyt, az újságból az is kiderült, hogy már nincs "magyar kérdés", az ENSZ nem foglalkozik a szovjet 1956-os beavatkozással. Jó másfél hónap után, a megdolgozott pénzből lehetett bizonyos könyveket vásárolni. Egy ügynököt engedtek be, a nevelőtiszt felügyelete mellett könyveket árulni. A rabok jól "feltankoltak" a magyar irodalom klasszikusaiból, versesköteteket, drámákat, műfordításokat vásároltak jól szervezett kiosztásban, vagyis hogy sok mű legyen kézben, mindenki számára hozzáférhetően. Ezeket a könyveket a szabadulok eleinte magukkal vihették, de később nem engedett, titkos információkat küldtek ki a táborból. Azért ez a technika fél évig kiválóan működött, míg valaki be nem súgta ezt az egyszerű, de zseniális módszert. *** A kijelölt vasárnapok nagy eseménye a beszélő volt, melyre szép számmal érkeztek a meghívott vagy bejelentett rokonok, pedig nem volt könnyű eljutni erre az Isten háta mögötti helyre. A beszélő körülményei összehasonlíthatatlanul emberibbek voltak, mint Vácott. A szabadban, hosszú kecskelábas asztalok melletti padokon, egymással szemben ültek a beszélők, az asztal két végén pedig az őrök. Lehetett ételt, süteményeket Új Hevesi Napló 43
