Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - FIATAL TEHETSÉGEK BEMUTATKOZÁSA - Válogatás a Szilágyi Erzsébet Gimnázium 1996-os antológiájából
FIATAL TEHETSEGEK Válogatás a Szilágy Erzsébet Gimnázium 1996-os antológiájából Bíró Mátyás: Modem tél ... ormótlan épületek közt szálldogált valami. Valami porhoz hasonló szennyezéssel teli hópihe. A kőrengeteg katlanként nyelte el az egyre igyekvőbb hópelyheket. De azok csak hullottak és hullottak, hogy aztán mocskos sártengerré változtassák az amúgy is sivár és kietlen utcák képét. Néha fel-feltűnt egy hókotróféleség. Emberek cirkáltak a sűrű havazásban: üzletemberek, tisztviselők, ráérő szegények és persze mindenhol beton. A fagy rettenetes volt: még mozdulatlanabbá tette az eddig is dermedten álló szobrokat. Néha egy-egy lehelet fagyos mosolyként tapadt az emberek arcára. Már mindenki nagyon unta a telet. A karácsony is már csak az ajándékok miatt lett „érdekes családi ünnep”. Unták a telet! A kisgyerekek legszebb álmaikban hegyekről álmodtak, fenyveserdőkről, méternyi, a tájhoz selymesen simuló hótakaróról... Peti izzadtan, levegőért kapkodva ült fel az ágyában borzalmas álmából felrémülve. Egy-két percig így ült, de aztán sikerült ismét álomba merülnie, kipirosodott arccal és azzal a reménnyel, hogy holnap ismét belevetheti magát a méteres hótakaróba. Aznap 1845. december 16-a volt. Doktor Virág: A bolond ember Magányosan, fejét földre szegezve bolyong a bolond ember. Egy régi barátjával találkozik, de' az már nem ismeri fel őt.- Hát nem ismersz meg? Én vagyok az, aki mindig...- Nem, nem ismerem, uram. - és folytatja útját anélkül, hogy csak egy pillantást is vetne a bolondra. Céltalanul bandukol a bolond ember. Mosolyogni szeretne és barátokat találni, de ő csak egy bolond, akit a legjobb esetben is mindössze kikerülhetnek a többiek. Nem érti, miért van ez. Nem tehet semmiről, de mégis magányos. 0 mindenkivel barátságos, de eddig még nem kapott jó szót senkitől sem. Senki nem veszi észre, hogy a bolond ember is szeretetre vágyik. Nem veszik észre, de ő mégsem érzi szerencsétlennek magát. Csak a világ csavargójának. Leül egy fapadra, de elzavarják. Nevetve feláll, és beszalad az erdőbe a fák közé. Nem hallja meg a gúnyos kiáltásokat, nem hallgatja meg az emberek csúfondáros megjegyzéseit, mert tudja, hogy nem ő, hanem a többiek a bolondok. VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám 23
