Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Murawski: Áradás után
Murawski Magdolna: Áradás után Elment az ár. Csupán a partmenti füvön maradt a sár. Fekszik félholtan, kinyúlva. Az ár taposta le, a durva. Néhol egy rönk maradt, ágak s szemét. Hevernek fáradtan szerteszét. A parttól távolabb zöldell a fű. Sudáran, pompázva áll, oly gyönyörű! Tesvérei, kik rossz helyen születtek, csapzott és sáros áldozatokká lettek. Akár az ember: ki fent él, annak semmi nem árt, csak a lenti faj fizeti meg a pusztítást, a kárt. A zord idő után a nap kisüt. Melenget egyaránt csapzottat s gyönyörűt. A sár szikkad, a letarolt faj eszmélkedik. Fejét emelgeti, bágyadtan reménykedik. Jön majd a szél. A porrá szikkadt sarat messze fújja. A fűnek zöld haját pajkosan összetúrja. Közötte lenn és fenn pompázó virág terem. A szem tűnődve nézi. Mereng a színeken. VII. évfolyam 1997. március hó # 1. szám 21
