Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Vasadi Péter: Dohogás, Afrika (versek)
Do ho gás Gyöptégla szavak kellenének, meg tengerből kifogott hullám-szó, marakodjék érte az iszap, hadd zuhanyozza vissza magát dühösen vágyva a többi közé, de jönne is, sodródna velünk tarajostul s végül a partra csábítanánk; szeretem a jó falat főneveket igének a fiatal hagymát határozószónak a fölszeletelt jonathánt; úgy kéne beszélnünk ahogyan rágunk zárt szájjal, erős arcizomzat ölelésében, ropogtatva fogak közt s úgy kellene gondolkodnunk, ahogy emésztünk nem gyarapítva, táplálva a testet de nem így van. Le se törli az ember szája széléről a rágatlan étel maradékát mindünknek locska beszédtől maszatos az arca. Én tenyeremet szívemre fektetem mutatva, hogy szó- s igetöveim ez a dobogás. Jól meg- rubikkockázták ezt a népet.
/
