Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Losonci Miklós: Hódolat Széchenyinek (költemény)
Jßosonci ''Nliklós: fjódolat Széchenyinek Délceg járás, délceg tekintet, zsinórok, huszáros mente, arany paszománt, hódolat Széchenyinek. Elolvadt a hó, érik a cigánymeggy, istenhozzádot mondunk mély főhajtással Széchenyinek. A hársfasor nocturne d-moll. Zsongító dallamát széttépi nyári vihar, naptüztől ragyog a Mátra, az Ararát. Újra csönd, homály, párás köd. A nagycenki sírboltban denevér röpköd. Messze cikázik a villám, nyikorognak ázott mezőkről érkezett szekerek, hódolat Széchenyinek. Rátörtek az álmok, hogy szebbnek teremtse e rút világot. Por és sár a magyar táj, legyen arany, mézes fény, napsugár. Árvaságunkban rászegeződik a rebbent tekintet, hódolat Széchenyinek. Amit talált, rendetlenség, gulliveri izmaival megragadta, ami lehetőség. Porlasztja, amit elhagy, csak arra figyel, ami holnap. Kék égboltra romantikus kastélyt rajzolnak a fellegek. Hódolat Széchenyinek. Magból erdő, gyöngyözik a harmat, röfögő konda ringatja a kis tahidat. Muhi és Abony között poroszkál a ló, Mezőpeterd térségében tudatába hatol Racine és Rousseau. Volt, ami volt, de lesz, aminek lennie kell. Nádasdy, Eszterházy lovakat futtat, Epsomban, Pétervárott? Pesten. Langyos szél, a fii remeg, hódolat Széchenyinek. Norfolki híd karcsúsodik, acélfonattal partokhoz 4 VII. évfolyam 4. szám - 1997. október
