Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Art Agria ’97 - Nyári játékok Egerben
rek, élükön Mária Regina főnővérrel, show-műsorban lépnek fel, hogy a mélyhűtött társaik se heverjenek sokáig a hozzájuk nem méltó helyen. Mindnyájan kivetkőznek magukból, vagyis alapos betekintést kaphatunk a belőlük őszintén és olykor gátlástalanul feltörő érzésekbe, megismerjük mindnyájuk előtörténetét. Semmi nem komoly, még Amnesia nővér kínos és kacagtató amnéziája sem. De a vidám előadásmód, a táncok, melyek olykor a zárdához nemigen méltó revütánc mindent megmutató kifejezésvilágába visznek, feledtetnek mindennemű prüdériát, a közönség pedig önfeledten kacag az "önfeláldozó nővérek" harsogó humorán. Kishonti Ildikó főnővére akkor bontakozik ki igazán, amikor előtörténetét meséli el, a Temze folyóba zuhant családjával és akkori szent fogadalmával, s amikor ő is kivetkőzhet az apácaruhából, egy dizözt megszégyenítő remek szólóval kápráztatja el a közönséget, Dávid Zsuzsa rendezőnő választását igazolva ezzel. Saárossy Kinga Huberta nővére kedves, naiv, a zárdafőnöknő elvárásaihoz igazodó egyéniség. Ha Mária Regina nővér nem figyel oda, mégis hajlamos a csínytevésekre ő is. Amnesia nővér pedig igazi naiva szerep, Zám Andrea alakításában kitűnő produkció volt. Kedvesen csilingelő, mégis érett művészié valló hangja nagyszerű kvalitásokról árulkodik. Ötletes a zenekar kiemelése, a barátruhába öltözött zenészek és a bárszéken ülő karnagy, Vass Márta láthatóan aktív részvétele a komédiázásban. Az élőzene jelenléte a darabban jóleső érzéssel tölti el a nézőt, a manapság már szinte természetes play-back technika (és a vele járó tátogóverseny) után felüdítő jelenség. Mint mikor igazi virágot kapunk a sok-sok művirág után... Egerben vallásos témához nyúlni mindig kissé veszélyes, sikamlós dolog. A "szent helyeken" mindenki szakértőnek hiszi magát a religio kérdéseiben. Groteszk ábrázolásmódhoz folyamodni, ironizálni még veszélyesebb. A konzervatív közönség könnyen megharagudhat szerzőre és előadóra egyaránt. De aki nem tud Cyrano módjára önmagán gúnyolódni, ha kell, az magára vessen. Az apáca-show könnyű szórakozást ígér, némi moralizálással, mely azért soha nem túlzottan mélyenszántó. Az emberi esendőségről szól, és annak a felvállalásáról, amerikai módra. Egerben volt már ennek hagyománya, a hajdani várbeli ko- médiázások idején, Ruttkai Éva, Agárdi Gábor és az akkori színjátszás legjobbjainak előadásában. Igaz, akkor le is szakadt a Dobó-bástya... De ugye nem gondolják komolyan, hogy attól...? *** Carl Orff: Carmina Buranájának színpadra álmodása ezen a nyáron Vidnyánszky Attila nevéhez fűződik Egerben. Az egyébként elvont és szimbolikus jelentéstartalmakat hordozó, ma már klasszikusnak számító oratórium-opera most performance jellegű előadásban, konkrét történet formájában került színre, méltán aratva nagy sikert ezzel. A Közép- Európa Táncszínház fiatal művészeihez csatlakozott a Lajtha néptáncegyüttes, valamint az idén nyáron Egerben tanuló határon túli színművészeti főiskolások is. Orff zenei elveivel szinkronban mintha a zene a ritmusból születne, néha az az illúziónk, hogy a müncheni szerző előbb álmodta meg a mozgást, a pantomimet, mint a dallamot. Bár középkori konyhalatin, és ónémet dalok feldolgozásából született maga a mű, mégis előremutat a reneszánsz világa, az életöröm, a szerelemkultusz, a dús életető energiák burjánzása felé. A vallási szigor csak néha csendesíti le a felszabadultan mókázó, dévaj mulatozókat, utána ismét pezsgő élet folyik, csak mert ilyenek vagyunk mi, emberek. Jó és Rossz mindnyájunkban ott viaskodik, de egyikünk se egyértelműen jó vagy rossz. Néha a hófehérbe öltözött, légies tisztaság érvényesül bennünk, máskor a feketébe bújt Gonosz diadalmaskodik testünk fölött. Orff groteszk ábrázolásában elgondolkodtató, hogy a vágyakozás, a szépség jelmezébe öltözött érzékiség a kívülálló számára mindig ilyen felemás látÚj Hevesi Napló 53
