Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Varga Alexandra: Messze még (vers), Teremtésmítosz III.
mert elhitte, hogy határtalannak tűnő ereje valós és Egyedül is létrehozhatja, önmaga képére formálhatja a Történetben szereplő Világot - Ardát... Tévedésének áldozatául esett sok teremtett lény és áldozata lett a Föld is. Pusztító hatalma elér mindenhová, ahol nincs elegendő erő, ellenszegülni - e káprázatnak. Ő a Sötét a Gonosz a Tudatlan és a Vak. Ő szól a Hatalomvágyó ajkáról és ő ülteti a lélek felsőbb rétegeibe a hitetlenséget. Egyre nagyobb teret követel önmagának a hódításhoz. Vágyai kielégíthetetlenek, akarata azonban botladozó és tántorgó, mert álarca alatt benne sem ragyog más, mint a Teremtő Isten fénye. Ő mégsem veszi le maszkját, hogy szembenézzen önmagával s - e gyávaságát beoltja minden élőbe, aki hisz neki. Ezért hiábavaló és kínkeserves útja a tökéletesedésig és elfordulása Ilűvatartól, és mert tudja ezt, újra és újra megkísérli a szakadást... Melkor a Különvált a Disszonáns a Lázadó - az egyetlen hamis Hang a Dalban - ennek ellenére mégis szükség van rá ahhoz, hogy Ilúvatar szándéka beteljesüljön és a Világ megismerje önmagát. Cselekedeteitől megremeg Arda szíve és iszonyodva fordul el láttán minden szempár, ő mégis eléri célját - mert a teremtmények befogadják gondolataikba, s a Másodszülött, az Ember - lázadás nélkül foglyává lett. Elhomályosodott szeme vakon tapogatja Melkor lábnyomait az idő útjain, amíg kifáradva össze nem esik az egykor leghatalmasabb Világ Őr előtt. De számára - e hódítás akkor már mindeggyé válik és átlép az üszkös lelkek tömege felett, hogy új teremtményeket keressen prédának, mint valaha az Idő és a Történet kezdetén... Új Hevesi Napló 17
