Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András versei
VERS, PRÓZA Farkas András: így történt egyszer (Az "Útrakészen" c. kötetből) Egy óriás kupola alatt Összegyűl minden élő nemzet. Sokan méltósággal várnak, Sok pedig össze-vissza hemzseg. A sors hívatta össze őket, Megkapni a jövő szerepet. Arra várnak most ünneplőben Ifjú, öreg, délceg, beteg. Egyszer csak fényes kíséretével A szeszélyes vak sors megjelen. (Szemevilágát elvesztette Egy züllött, szerelmes éjjelen. Azóta szívébe a bánat, Utálat fészkelte be magát.) Kis alakja a nemzetek közt Félszegen és furcsán suhan át. Amint a tér közepére ér, Egy vitéz nagy csodákat szaval. Megkérdezi tőle: "Ki vagy te?" Az büszkén odavágja: "Magyar!" "Úgy!? Magyar. És miket is beszélsz, Hadd hallom meg én is. Legalább Tekintetbe veszem és másképp Fordíthatom nemzeted sorát!" A magyar-folytatja: "Mondhatom, Mindig kutya sors volt a miénk, Mégis akárhogy hulltunk-haltunk, 4 VII. évfolyam 3. szám - 1997. augusztus hó
