Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Hosszas imával
Farkas András: Hosszas imával Ügyetlenné, nem egyszer gyerekessé Sikerül esti számvetésem, Nem is a gyónó szavakat keresné, Mint rokon a temetésen, Hogy mi is illik, Harc ez olykor a gyáva magam ellen, Hogy nyugodalmat is találjon A sok kezdet, hogy békén ráfeleljen A pihenés, a tarka álom Csöpp remegéssel Újból tudnám még fontolóra venni, Mért érzem magam menekültnek, Hogyan kérdés az este és a semmi, Mikor a tettek is kihűlnek Átmenetekben, Szeretném megtanulni még utólag, Hogy az idő, e szép üresség, Mért lebeg elém, mint a hólyag, Hogy színei eszem nevessék Látszatok ellen, Szeretnék jobb, szentebb nevén nevezni Mindent, ami múló, törékeny, Ami érvényét itt, ma, sose veszti, Amíg a felhő fut az égen Nagy türelemmel, Akarnám elvámolni tisztelettel, Mint Isten szorgos földi népe, Hogy még munkára ébresztett a reggel, S beálltam a nap közepébe, Hátha figyelnek, Hátha valódi, értelmes okokkal Kibontható és hihető lesz Minden gond, vágy, terv, cél, ami lefoglal, A munka! Célravezető ez? Nékem, ahogy van? Belül kiáltom, mások meg ne hallják, Hogy mennyi-mennyi küszködésem Irányít-vonszol-épít, s mint a balgát, Elbuktat minden számvetésben, Mint gyerekembert, És nem és nem! És mégse hagyom abba, Ezt a rendet magasra tartom, S ha minden más erő is megtagadja, Feladat van, végzem kitartón, Hosszas imával. 1992. Április 6. VII. évfolyam 1997.május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám 71
