Hevesi Napló - Új Hevesi Napló, 7. évfolyam (1997)
1997 / 2. szám - Válogatás Farkas András verseiből - Ő, a besúgó
Válogatás Farkas András verseiből // O, a besúgó Ezt csemegének Szánta, vagy inkább Meglepetésként, Hátha dicsérik Érte, előlép - Néki a véres Tét, hogy a polgárt Tönkretehesse, Játszma, a szakma Fő ügye, célja. Még gonoszabb a Módszer, a játék, Hogyha az éjjel Leple alatt a Hajsza tetőzik És a dühöngést Látva a népség Nyögni se mer már, Csak les előre: Férj kiszemelten Tönkre-teendő, Asszonya mit sem Tudva a téboly Céljairól, de Menteni mervén Lelke hevével Élete párját, Mondana bármit: Két gyerek is van, Lányon a pendely Reszket, a sírás Nyitva hagyatja Szép kamasz-arcát, Öccse szipog, mint Megveretéskor Szokta viselni Kis nyomorát, de Búvik, az anyját Át-megölelve. Ö, a besúgó Már az eredményt Élvezi: verjék Össze, tapossák Széjjel az arcát, S mert a bakancson Ott van a patkó, Hát belemorzsol Már a gyomorba, És ez a képzett, Vad különítmény, Mint a leégett Csikk-cigarettát Rúgva-kezelné Áldozatát, hogy Jól kipuhulna Pép-figurává S mocskos alázat Lenne a férfi Kényszere folytán Ő, a besúgó, Majd hazamegy, mert Fenti világa Is van, az asszony És a lakása Várja, netán a Reggelijét, vagy Pótvacsoráját Kapja családi Asztala mellett. Néki köszönnek Otthon, az utcán, Ismerik is, mint Régi szakembert, Társa, a szomszéd Tudja, miből él, Hallgat is, mint Fűben a nyúl, ha Látja vadászát. Ennyi szerep van? VII. évfolyam 1997.május # Farkas Andrásra emlékezve # Különszám 69
