Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 2. szám - KÖZÉLET - Denke Gergely: Mocsáry Lajosról

között írt, az akkori magyar közélet napi eseményeit kommentáló Politikai Napló-jának is csupán néhány lapnyi töredékét találta meg a kutató az egyik andornatályai ,,fészer”-ben. Ha az egész megmarad, ma talán az összeomlás előtti magyar politikai élet bo­nyolult kérdéseit jobban értenénk s Mocsáry Lajos szel­lemi arculata is árnyaltabb lehetne előttünk.) A hivatalos magyar politika egész tábora vég­képp ellene fordult Mocsárynak. 1887-ben saját párt­ja is megtagadta a pártalapító vezérét. Utszéli hangon támadták, uszító rágalmak özönét zúdították rá, ha­zaárulónak bélyegezték. Hiába volt Kecskemét után őt szintén több ciklusra megválasztó Kiskunhalas népének mellette való bátor kiállása. Ekkor Újvidék népe, az „egyesült szerb-német-magyar ellenzék” jelölte képviselőjének. Sok ezren ünnepelték, mikor a város­ba látogatott. Cirill betűs neve zászlókon lobogott... Ilyen ünnepélyességgel, kitörő lelkesedéssel még soha nem fogadtak magyar politikust. Felfigyelt rá a külföld is: varsói orosz nyelvű hírlap, párizsi nemzetiségi szem­le — a horvát, cseh, szlovák, román, szerb lapok nyi­latkozatát visszhangozva - „Európa színe előtt” mél­tatta „Magyarország egyetlen igazságos emberének” érdemeit. Az odavezényelt tisztviselők voksaival és a kormányzattal függő viszonyban lévő más egyének sza­vazataival mégis meghiúsították megválasztását. Végül - utoljára - úgy jutott be az országgyűlésbe, hogy 1888-ban az ország legnagyobb, kétszázezer lelket számláló karánsebesi román választókerületének sza­vazói választották meg képviselőjüknek. E mandátuma lejártával azonban a politikai bojkott, sajtó­zárlat alá vett Mocsáry önkéntes száműzetésbe vonult, Andomakra. Nevét, emlékezetét kitörölték a nem­zet tudatából. Kárunkra, szégyenünkre. Mocsáry Lajos azoknak egyike, akik „a népek közötti közlekedésre és kölcsönös megbecsülésre ösztönöztek, s akiknek példája lelkiismeret ébresztő ellentét minden gyűlölködéssel szemben”. (Kemény C. Cábor). Méltó az utóéletre. Eszméinek, emlékezetének felelevenítése legidőszerűbb feladataink kö­zé tartozik. Ennek kíván megfelelni az Egerben most szerveződő Mocsáry Lajos Társaság. Denke Gergely VI. évfolyam 1996. június * 2. szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom