Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - KÖZÉLET - Denke Gergely: Mocsáry Lajosról
között írt, az akkori magyar közélet napi eseményeit kommentáló Politikai Napló-jának is csupán néhány lapnyi töredékét találta meg a kutató az egyik andornatályai ,,fészer”-ben. Ha az egész megmarad, ma talán az összeomlás előtti magyar politikai élet bonyolult kérdéseit jobban értenénk s Mocsáry Lajos szellemi arculata is árnyaltabb lehetne előttünk.) A hivatalos magyar politika egész tábora végképp ellene fordult Mocsárynak. 1887-ben saját pártja is megtagadta a pártalapító vezérét. Utszéli hangon támadták, uszító rágalmak özönét zúdították rá, hazaárulónak bélyegezték. Hiába volt Kecskemét után őt szintén több ciklusra megválasztó Kiskunhalas népének mellette való bátor kiállása. Ekkor Újvidék népe, az „egyesült szerb-német-magyar ellenzék” jelölte képviselőjének. Sok ezren ünnepelték, mikor a városba látogatott. Cirill betűs neve zászlókon lobogott... Ilyen ünnepélyességgel, kitörő lelkesedéssel még soha nem fogadtak magyar politikust. Felfigyelt rá a külföld is: varsói orosz nyelvű hírlap, párizsi nemzetiségi szemle — a horvát, cseh, szlovák, román, szerb lapok nyilatkozatát visszhangozva - „Európa színe előtt” méltatta „Magyarország egyetlen igazságos emberének” érdemeit. Az odavezényelt tisztviselők voksaival és a kormányzattal függő viszonyban lévő más egyének szavazataival mégis meghiúsították megválasztását. Végül - utoljára - úgy jutott be az országgyűlésbe, hogy 1888-ban az ország legnagyobb, kétszázezer lelket számláló karánsebesi román választókerületének szavazói választották meg képviselőjüknek. E mandátuma lejártával azonban a politikai bojkott, sajtózárlat alá vett Mocsáry önkéntes száműzetésbe vonult, Andomakra. Nevét, emlékezetét kitörölték a nemzet tudatából. Kárunkra, szégyenünkre. Mocsáry Lajos azoknak egyike, akik „a népek közötti közlekedésre és kölcsönös megbecsülésre ösztönöztek, s akiknek példája lelkiismeret ébresztő ellentét minden gyűlölködéssel szemben”. (Kemény C. Cábor). Méltó az utóéletre. Eszméinek, emlékezetének felelevenítése legidőszerűbb feladataink közé tartozik. Ennek kíván megfelelni az Egerben most szerveződő Mocsáry Lajos Társaság. Denke Gergely VI. évfolyam 1996. június * 2. szám