Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Prohászka írásaiból
lát adjunk s egy század huniért eleget tegyünk... De különösen az lesz a magyar kereszténységre. Szent év, szent hegy, melyről végignézünk 900 év áldásain, küzdelmein, csapásain, dicsőségén, bűnein, bánatán, és ugyanakkor egy új századnak még csak borongós távolán. Jöjj, népem, menjünk fel a hegyre, az idők, a század feltornyosuló magaslatára! Menjünk fel a hegyre, hogy imádkozzunk... Istenhez közel!... Mert ültünk már milléniumot, fölemlegettük harcainkat, s a kiállításban mintegy diadalmenetben elléptettük a világ szemei előtt a magyar nemzet életét és tevékenységét; de nem igen kutattuk, mi volt a harcokban ellenállásunk ereje, mi volt az ezeréves fennállásnak a tüka. Nem kérdeztük, honnan az ősök hazaszeretetének önzetlensége s az erény törhetetlensége? Mondjuk ki hát most: nem ezeréves, hanem csak 900 éves mindaz, ami a nemzetet naggyá, életképessé és hősiessé tette... Nézz végig kutató szemmel, keresztény lélek, s mutass fel valamit, amit a magyar nép nem a kereszténységnek köszön. Nem találsz! Hit, ház, haza, család, műveltség, nemesség, erkölcs, erény, dicsőség, mindez a kereszténységből való. Hazát tulajdonképp a hit adott. Nem a hit vezetett a Kárpátok szorosain át hazánk rónáira, de a hit biztosította e hazát számunkra. Volt itt előttünk sok nép; germán, római, szláv... s amint jöttek, úgy eltűntek; elsodorta őket az áradat. Mért nem fogódzkodtak Tátra, Mátra, Fátra szikláiba; miért nem építettek sáncot az ár ellen? Az ár megjött, szorította őket, s nem volt horgonyuk, melyet a bőszült árba ledobhattak volna. Jött a magyar; azt is szorította a népek tengere; de volt horgonya, s azt ledobta az árba; a horgony a kereszt volt, s az leszögeződött a hármas bércre, azóta is ott ragyog a magyar címerben.” A legnagyobb, egységes anyagot egy alig ismert, közel 100 oldalas Prohászka-könyv adja kezünkbe, mely 1900-ban jelent meg a Szent István Társulat kiadványaként, sőt a kiadó felkérésére, megbízásából. Akkor ui. nem volt még Magyarországon semmilyen központi szerv, Actio Catholica, Püspökkari Titkárság, ilyen-olyan országos bizottság, és ezek hiányában az 1848-ban alapított Szent István Társulat könyvkiadó igyekezett az országos gondokra figyelemmel lenni. A szóban forgó könyv elé mintegy történet-bölcseleti megalapozást és bevezetést ad az ugyancsak ezévből datálódó 20 oldalas tanulmány „A magyar katholikus egyház kilencszázados jubileumának Jánus-arca” címmel. A Jánus-are a múlt és jövő, és a nagy veszedelem, hogy „új ellenség pusztítja most a nemzetet, pusztítja a hitet, az eszmékbe vetett hitet, hogy ezek eltűnésével a nemzetet magát tegye tönkre” (OM 12, 38). E tanulmány és főképp a szóban forgó „Gondolatok” történeti miliőjét és jelentőségét Schütz „Prohászka pályája” című, az összkiadást lezáró életrajza így foglalja össze (OM 25, 50-51): A század végére „Prohászka neve, tekintélye és befolyása észrevétlenül, de a történet logikájának erejével kinőtt Esztergomból és belenőtt az országba. Megindult a katolikus restauráció, melynek ő volt leg- tudatosabb és legerőteljesebb keltegetője... Az esztergomi spirituálisból az ország apostola lett... Szimbólum és egyben eredő volt tehát, hogy a századvégi hódolatra és a magyar kereszténység kilencszázéves Prohászka 1947-ben ledöntött szobra jubileumára a Szent István Társulat vele íratta meg az (Károlyi kert) VI. évfolyam 1996. június # 2. szám 31
