Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 2. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Prohászka írásaiból
Koncz Lajos Prohászka Ottokár milléniumi és századfordulós reagálásaiból A jelen millecentenáriumi esztendő megemlékezései és ünnepségei mennyiségileg méltónak ígérkeznek a történelmi jelentőséghez. Már a múlt év végén ezerkétszáz program tervéről lehetett olvasni, ami napi 3-4 ünnepi eseményt jelent országos szinten. Ha ezek nagyságrendben és jelentőségben nem is mindig egyforma súlyúak, akkor is tiszteletreméltó és örvendetes megbecsülését jelzik a magyar történelmi múltnak. Más kérdés már az eszmei tartalom, a felidézett múlt értékeinek, megtartó erőinek számbavétele és mérlegelése, mert sajnos úgy tűnik, hogy ebből a szempontból jóval szerényebb és bizonytalanabb a kínálat és a forrás, amiből meríteni lehetne. E hiányhoz, szegénységhez próbál valamelyes segítséget nyújtani az alábbi tanulmány, amely Prohászkából merít. A nagy Püspök ui. szellemi teljesítményének már emelkedett ágában, sőt valamennyire a csúcson élte át — még esztergomi teol. tanárként, de már országos hírnévvel és sugárzással - az 1896-os, magyar milléniumot és az 1900. évi századfordulót. S ahogy Schütz Antal megállapította (ÖM 12, Bev.): „Olyan érzékeny húrozatú lélek, mint Prohászka, természetesen a legnagyobb intenzitással reagált e PROHÁSZKA Ottokár nagy fordulók és események érintésére,... és hatalmas elméje meglátta azokat a motívumokat és gondolatokat, melyek... az ünneplést kiemelik a merőújjongás felületességéből,... és azt lelkiismeretvizsgálattá és a jövőt szülő termékenységgé avatják.” Vagy ahogyan Prohászka maga hirdette meg ezen ünneplések lényegét, célját (OM 12, 43): „Meg kell jelölni azokat a fónséges nézőpontokul, melyekről a századokat s a (közvetlen mögöttünk lévő) századot kellő nagy távlatokban láthatjuk; föl kell ölelni azokat az eszméket, melyek megtestesülése és kínszenvedése rányomja az időkre sajátos bélyegét.” Prohászka helyzete és reagálásai egyébként ugyanabban az ambivalenciában voltak, mint a mai magyar egyház ünnepi kötelezettségei. Egyrészről és alapként a profán történeti jubileum az adottság, másrészt a jubileum keresztény megszentelése, a hálaadás az egyház feladata. Száz évvel ezelőtt az első a honfoglalás milléniumát jelentette, a második pedig az 1900-as szentévet, ill. a magyar kereszténység kilencszázados jubileumát; most pedig a honfoglalás 1100 éves emlékezése, ill. az ezeréves kereszténység ünneplése hív és kötelez bennünket. Prohászka és általában a katolikus egyház reprezentánsai a milléniumi ünnepségeken - az állam és egyház akkori összefonódása és a feudális jellegnek megfelelően — általában „hivatalból” is részt vettek, bár jobbára történelmi és evilági ünnepnek tekintették, mint ahogy főképp a külső rendezvényeken valóban ez a jelleg dominált. Prohászkánál is igazából csak két lényegi megnyilatkozást találunk erről, de persze pontosan azzal egészítve ki az ünneplést hangsúlyosan, ami annak világi jellegéből VI. évfolyam 1996. június # 2. szám 29
