Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna versei
MURAWSKIMAGDOLNA versei Visszatérés Sok éve már, hogy tékozló fiúként lábadhoz borultam és visszatértem megmásíthatatlanul. Sok éve már hogy Mikes kínjait százszor is újraéltem s a tengerpart helyett álltam a dögletes szagú préri-szélben de visszajönnöm nem lehetett csak azon a viharos márciusi éjen mikor már minden mindegy volt. Száz éve már vagy talán ezer is megvan hogy itt állok társtalan kezem tán százszor is körbenyújtogattam de nincs ki elfogadná s maradtam újra egymagám saját hazámban hontalan. Itt állok most, egy hajdan volt tenger helyén ezer éve már, vagy talán tízezer? tekintetem egyre csak körbejár, de én nem hallok mást, mint hogy talpam alatt iszonyú mélyen dübörögve zeng a meder. Hullámsírba ment őseim lelke háborog amint állok fölöttük tanácstalan? több kilométernyi vastag homokon, fölötte húsz centi humusz, azon fél centi stroncium, na és a kettő között mi évezredek óta közérohadt: nyilazó-vágtázó őseim a törököt-tatárt verők úri genny ellen lázadó parasztsereg honmentő balek kuruccsapat s a vele együtt haladó labanchadak VI. évfolyam 1996. március # 1. szám tüdőbajos Vitéz Mihály koronás gazfickó király reformkor hősi sarja s a nemes elmebaj megannyi jajja: Vörösmarty, Kemény, Széchenyi, Kisfaludy, Juhász Gyula, Szabó Dezső, Ady... s az elnémított széplelkek csapatja követi névtelen e sort, mert ki köztetek érezve él, millió éve mindig védtelen! Állok tömegsír fölött és érzem, hogy omlik, hull a homok vastagon reám s ha van még kettő -tíz -húsz -párezer évem mégse tehetek másként: szólongatlak, hazám, kiáltok, forgolódom, felrázni próbálom népem a hullámsír alatt is, az elnémítottság jégpáncéljában zártan is visszhangtalan és szeretetlen is csak mert tiéd az életem te hálátlan gyönyörű földdarab te megfoghatatlan eszme te semmi te minden te legdrágább kiért visszatértem kinek nem kellek, s mégis itt vagyok révben-érten hullámsír-mélyberr örökre már. iEger, 1991. január 25. Mitt#“
