Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - SZÍNHÁZ - M. M. irodalmi estje
Ekkoriban azonban még egy másik világ vonzotta, a zenéé. Miskolcon járt konzervatóriumba, zongorázni tanult. Ugyanabban az évben kellett zenei tanulmányait abbahagynia, mikor meghalt édesanyja. 1966. volt ez a gyászos év. Szegeden volt egyetemista magyar-olasz szakon, 1977-ig. Ezután vett döntő fordulatot a sorsa: Ausztriába települt át. Akik tudják, milyen volt a 70-es évek szűk levegője, azt is tudják, ez akkoriban nem volt ilyen egyszerű, áttelepülni. Disszidálásnak hívták és keményen büntették. M. M. is sokáig viselte a következményeket. 5 évi külföldi tartózkodás után visszatért Magyarországra, hogy itt válhasson érett művésszé. De sorsa nem volt könnyű és nem az ma sem: a teljes diszkrimináció légkörében nehéz alkotni, talpon maradni. 13 éve él ismét ebben a városban, és ez az első lehetősége, hogy bemutatkozzon. 13 éve alatt ez a város még egy tisztességes állást sem tudott felajánlani annak a művésznek, aki itt él és alkot köztünk, és aki annyit tesz értünk. Művészete örökös hányódás álom és valóság között. Érzelmi-intellektuális alapjait a családból hozta: „Alom-szárnyon szálltam egykor” - íija „Tündér hangok altattak, anyám kaija ringatott.” Édesanyja kedves, szelíd alakja, erős egyénisége meghatározó elem karaktelében, művészetében. A család mellett a hazaszeretet a másik fontos motívum. Sok műve szól Egerről, a magyar történelem és kultúra nagy alakjairól és eseményeiről, pl. Dobó, Eger, Az árulók útja című versei és nem utolsó sorban az est címadó verse a Visszatérés. — Szintén fontos témakör a szerelemé, amelynek megtartó ereje segíti talpon mai adni. Szerelmes verseinek legszebb darabjai a „Canzonile” gyűjteményben találhatók. Ezek a versek - többségük szonett — meghatározó élmény, egy nagy szerelem versei. Formájuk nem véletlenül szonett; a költő a 90-es évektől gyakran fordul ehhez az ősi, klasszikus és nagyon nehéz versformához, amely szigorúságával kiválóan alkalmas nagy érzelmek kifejezésére. A líra mellett a dráma is fontos műnem M. M. művészetében. Első drámája a 80-as évek végéből a Ráncszámoló, amelyet kísérleti darabként tarthatunk számon. Ezután írta az Igen vagy Nem című, már kiforrott drámát, amely abszurd elemivel a commedia deli’ arté-vel tart rokonságot. Következő a Vár című, amely 3 dimenzióban zajlik és amelynek témáját sokáig érlelte. A míívészsors szarkasztikus társadalomkritika arról, hogyan bánik a világ a művészemberekkel. Bár a művész szerette volna publikálni, erre mind a mai napig nem került sor. Talán nem véletlen. AMaJJia, a Hazudni tilos, a Garabonciás és a Kégli újabb keletű drámái. A Garabonciás ezoterikus-történelmi dráma, amelynek főszereplője nem konkrét figura, hanem rendhagyó személyiség, aki különleges képességei miatt állandó konfliktusba kerül környezetével. A Kégli bohózat, a jelenkor erős társadalmi kritikája, amely egy kisvárosi beltenyészet kitűnő rajza. A drámaíráshoz a műfordításon keresztül vezetett az út. Egyetemista korában Pirandellót, de Fillippót fordított, és ma is szívesen tolmácsolja más írók műveit. Ezeket a fordításokat előtanulmánynak tekinti drámáihoz; amit le tudunk fordítani, művelni is tudjuk - vallja. Szólnom kell még publicisztikájáról, hiszen itt a városban sokan a cikkeiből ismerik. Rendszeresen jelennek meg írásai a Hevesi Naplóban és az Egriportban, abban a 2 lapban, amely vállalta, és cenzúra nélkül közli cikkeit. A kérdésre, mért műveli a publicisztikát, magától értetődően jön a válasz: mert lehet. Mert a líra és publicisztika egy tőről fakad, mindkettő spontán és impulzív reagálás a világ jelenségeire. — Költészetére visszatérte: figyeljék majd meg, hogy míg első korszaka sötétebb, szinte kézzelfogható nyomai vannak a társadalom ellen vívott egyszemélyes harcának, addig a 90-es évek versei éppen e harc eredményeképp letisztultabbak, egy oldott, laza kötetlenségbe, egy nyitott világba vezetnek el bennünket. Szabó Zsuzsa VI. évfolyam 1996. március * 1. szám 39
