Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Koncz Lajos: A Mária-jelenések könyvéről
szerint önti szavakba és tolmácsolja a gondolatot. Ennek valószínűségét nagyban erősíti a szentírási su- galmazás-tan analógiája, ahol az isteni üzenet mindig ilyen egyéni, sokszor primitívnek ható emberi kifejezésmódba öltözködik - a befogadó műveltségi szintje szerint. E szempontból a Mária-jelenések -nagy részükben gyermekek előtt történve - tipikusan „gyermeki”, egyszerű, kisarkított gondolkodásmódot és gyermek-katekizmus szintű fogalmazásokat tükröznek. S ez alól csak egy biztos kivételt ismerünk, éspedig a lourdesi Bernadette esetében. 0 a Szent Szűz bemutatkozását jelentő „Szeplőtelen Fogantatás” szavakat teljes ignoranciával fogadta, de hogy elmondhassa a plébánosnak, kicsoda a titokzatos jelenés Hölgye, egész úton hazáig ismételgeti azokat - saját vallomása szerint... 2. Mária „üdvtörténeti szerepének” jelentőségéről szól tulajdonképpen az egész teológiai alapvetés. És az megint tény, hogy ez a probléma egyes részeiben (Krisztus egyetlen közvetítői, megváltói dogmájának biztosítása és harmonizálása Mária szerepével, a minden kegyelem közvetítésével, a „társ-megváltói” címmel) ugyancsak komoly feladatot és egyensúlyozást jelent a teológiában. Főképp szembesülve a Mária- tisztelet és kultusz népi, népibb, lelkipásztori és predikációs-rétori túl-hangsúlyaival. E feszültségben a tanulmány a „népibb” hangvétel oldalán áll, ami időnként és helyenként már hiány-érzetet kelthet a teológiailag igényesebb olvasóban - főképp Krisztus egyetlen közvetítői és megváltói jelentőségének elhalványulása miatt. Ráadásul ennek a körülménynek ökumenikus hátrányaival is számolni lehet. E problémák kiküszöbölésére valószínűleg egy olyan megoldás volna alkalmasabb, ahol a szoros teológiai alapvetés precízebb és zsinati szellemű teológiai stílust és tárgyalási módot használna, és a jelenések történéseiben és üzenet-anyagok közlésében - mellőzve a szubjektív kommentárokat és minősítéseket - szigorúan a tényekre és pontos, szószerinti üzenet-közlésekre szorítkozna. A hivatalos, pápai, egyházi megnyilatkozások ajelenések ügyében sokat segíthetnek a maguk tekintélyi súlyával, él is velük a szerző megfelelő mértékben. Egyébként minden sorából kitűnik, hogy személy szerint is teljességgel elkötelezett ajelenések mellett, ami ambivalens hatású; egyesekre ui. meggyőző erővel hat, mások számára viszont szubjektív elfogultság hatását is keltheti. A tárgyilagosabb, teológikusabb tárgyalási módra különben van egy kitűnő külföldi példa, a francia Laurentin abbé tárgybeli művei (főképp a Lourdesre vonatkozó könyve), melyek a szerzőnk által közölt imponálón hatalmas bibliográfiában is megtalálhatók. Persze alapvetően az is vitatható és tisztázandó: müyen célt szolgáljanak az e témával foglalkozó írások? A fentiek kétségtelenül inkább a szakteológiai szempontokat tartották szem előtt. A legtöbb tárgybeli anyag viszont (szerzőnké is) - érthetően - inkább lelkiéleti, olvasmányos, élményszerű előadásra vállalkozik - a hívők többségének igényét tartva szem előtt. S ennek a módnak is megvan a maga helye és jogossága, értéke. Valláslélektanilag és szellemtörténetileg egyébként ez a vonzódás és igény a hívek bizonyos csoport- jai részéről besorolható abba a világviszonylatban észlelhető jelenségbe, hogy a kereszténység a maga „általános”, hagyományos formájában kevésbé tűnik vonzónak már sokak számára. De különböző, új lel- kiségi mozgalmak fénytörésében, (fokoláré, karizmatikusok, házas hétvége, kurzilló, Szerra, engesztelés stb.) hatásosabb és szívesebben elfogadott. S akkor ez a dolog egy korszerű, új szolgálat, az újraevangeli- zálás egyik módjának tekinthető, mint a réteg-pasztoráció egyik formája és eszköze, ahogy ezt a meggyőződését ki is fejezi a szerző. S akkor - a történési és üzenetközlési anyag gondos és hatásos felsorakoztatása és mélyebben ajelenések, üzenetek szintézis-kísérlete mellett - valószínűleg ezt az újraevangelizálási módot kell a könyv legnagyobb értékének tekintenünk. Kobicz Lajos 64 VI. évfolyam #1996. december hó # 4. szám
