Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - „Bronzszobrok kerámiából”
„Bronzszobrok kerámiából” A Szenátor Házban megint élményhez, hangulathoz, szemlélethez jutott, aki nemcsak a feketét kívánta elfogyasztani, de körül is nézett: A kerámikus-házaspár - egyébként Szilvásváradon él és alkot - Debreceni Zsóka és Pelcz Zoltán. Viszonylag felkészülten érkeztem erre a tárlatra. Mert Debreceni Zsókánál és Pelcz Zoltánnál mindig is új atmoszféra várja az érdeklődőt. Időről időre váltanak témaköröket, megcéloznák ilyen vagy olyan érzelmi, történelmi tartományt, mint az olyanok, akikben a szellemi mozgás állandó. A Váczi utcában, a Csók Galériába be kellett mennem, mert látni akartam Kutas László bronz-plasztikáit. A zenélő-játsza- dozó, kerekező lányokat, fiúkat. És az egyik polcon feltűnt nekem a sajátosan „bronzszobor kerámiából”. Két lovas, egy nő és egy férfi úsznak az ár ellen, a lovak nekidűlve az iramlásnak, a rajtuk ülők pedig a lendület és az iram rabjaként, előre szegezett tekintettel a célt kutatják a távolban. El akarnak jutni valahová. A vízszintig, színéig látni ezeket a lovakat, mert a keramikusoknak csak ez a négy felsőtest és a négy fej volt érdekes. A Csók Galéria zsúfolt anyagából igyekeztem a szememmel kiemelni ezt az egyetlen látványt, körül is jártam, hogy a fényhatás is segítsen megérteni, mit és hogyan akartak ezek a művészek. Hogy mitológiai lényeknek minősítettem a négy fejet, a négy testet, a lovakat is persze, az az én elfogultságom lehetett a lovak javára. Mire Egerbe hoztam ezt a pesti élményemet, dr. Pogány Gábor már meg is nyitotta a tárlatot a Szenátorban. Itt aztán tényleg fogadott a bronzosított kerámia és a mitológia. Fel is merült bennem a többágú kérdés: mitől adódik az, hogy manapság tudatosan elszakadni akarnak a művészek, de nemcsak képzőművészek, hanem zenészek, írók és egyéb csepűrágó faj- zat is a mai valóságtól, levonulnak a történelmi mélybe, olyan korszakokba, ahonnan komoly híradásaink maradtak az emberi méltóságról, a lélek fenségéről, arról, mindarról, ami haszon, azaz érdek nélkül tetszik. Amit nem tukmálnak ránk a mai, érdektől hajszolt, alkalmasint szakmai gátlástalanságtól sem mentes figurák. De most tényleg a mitológiáról kell beszélnünk! Pallas Athénéről, a Három Gráciáról, a Fúriákról, a Táncolók-ról, akik végül is mind nők, az emberi sorsok irányítói, még akkor is, ha ez az irányítás nemegyszer embertelennek is hat. És hogy nemcsak a klasszikus világ ilyen-olyan rendű és rangú szellemei 52 VI. évfolyam # 1996. december hó # 4. szám
