Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Nagy Ernő, a jubiláló Mester
ra, mint ahogy a vízfestést sem tartják különösebben komoly festészeti technikának. így gyakran lekicsinylő vélemények hangzanak el az akvarellfestés viszonylag olcsó eszköztáráról, s az általa létrehozható művek tartalmi, esztétikai gazdagságáról. Mindennek cáfolata az évek óta egyre több művész érdeklődését felkeltő, így egyre színvonalasabbá váló Egri Országos Akvarell Biennálé. A kiállítást a Dobó István Vármúzeum munkatársai készítették Eger város, a Nemzeti Kulturális Alap és a CLEARTEX Kft. anyagi támogatásával. A felhívásra beérkező művek közül 149 művész - társaságukban több egri alkotó - 242 alkotása került kiállításra, akik közül tízen vehettek át festészetük elismeréséül díjat. E színes kavalkádból, melyben lírai vagy groteszk, elvont vagy természetelvű, modern vagy posztmodern művek egyaránt jelen voltak, többek között Földi Péter (fődíjas), Krajcsovics Éva, Molnár Péter, Stefanovits Péter, Mayer Berta, Zsankó László, Kondor Valéria, Puha Ferenc s König Frigyes alkotásaira hívnám fel a figyelmet Immár második részéhez érkezett az a sorozat, melyet az egri Dobó István Vármúzeum a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai osztályával közösen, jelesül dr. Bajkay Éva szakmai közreműködésével - az Akvarell Biennálékhoz kapcsolatban - megrendezett az Ifjúsági Házban. A biennálé történeti része a 20. századi magyarországi akvarellezés remekeit mutatja be négy részesre tervezett kiállítás-sorozattal, melynek második részében az 1925—1950-ig terjedő időszak lapjai kerültek most kiállításra. Közöttük megtalálhattuk Aba-Novák Vilmos, Amos Imre, Berény Róbert, Bornemissza Géza, Derkovits Gyula, Egry József, Kmetty János, Márffy Ödön, Schubert Ernő, Szőnyi István s összekötő kapocsként a még élő idős mester, Lossonczy Tamás akvarelljeit. A Magyar Vízfestők Társaságának kapcsolatai révén - mely társaság 1992-ben alakult meg az Egerben díjat kapott művészek szervezésében -, a kiállításon ír és olasz művészek alkotásai is emelték a tárlat színvonalát. Ez a jelen. Ám mindazok, kik szeretik a művészeteket s szeretik e nagykorúvá vált, de mégis könnyed s légies festészeti műfajt, elhiszik nekem, hogy a jövőben tovább kpll folytatni az akvarell biennálék sorát. Az akvarellek s az akvarellfestők kivívták rangjukat a művészeti életben s ezek után Eger városán a sor, hogy továbbra is vendégszerető házigazdája legyen művészetüknek. Halászné Szilasi Áqota Nagy Ernő, a jubiláló Mester Hetven éves. Évtizedeket töltött el tanári pályán, nemzedékeket nevelt, utóbb már az egri tanárképzőn, amelyet már Eszterházynak neveznek. Évtizedekig festett, állított ki, ez a nevető tekintetű, mára is mosolygósnak maradt ember. Aki nem tévedésből, de teljes lelkesedéssel odaadta az életét a vonalaknak, a színeknek, az árnyalatoknak, hogy minél jobban és minél szeretetreméltóbban kifejezhesse a világot. És természetesen benne az embert. No meg önmagát! Most, ebben a neki is jubileumi esztendőben a felnémeti gyerek-ember mai változatát Eger megtisztelte. Ő meg a várost! Hogy mekkora értékegyenlősége vagy külön- bözete van a két megtisztelésnek, eldönti az idő. Most arról a nemes lelkűiéiről valló ajándékról beszélnék, amellyel Nagy Ernő megMHflapfó VI. * évfolyam 1996. december hó # 4. szám 49
