Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 4. szám - VERS ÉS PRÓZA - Murawski Magdolna: Napló (1996)

délyes lélek túláradó megnyilvánulásai ezek.) A szülőföldjét és a közvetlen környezetét ábrázoló leírások miniatűr remekművek, a fösvény Rozi néni elhalálozott ajándék-tyúkja, a gyermekekre vigyázó kóbor kutya, a majálisán egymásra káromkodó pap és a tanító, valamint a részeg baromfiudvar feledhetetlen élmény, ugyanúgy Szabó Dezsőké válogatott csínytevései.

Érdekes színházi produkció bemutatója, bár csak vázlatosan, tegnap a televízióban. Egy jakut színtársulat szereplése egy budapesti színházi találkozón. A kommunizmus mint társadalmi rend szétporladt, s bár gazdaságilag rémes az utána következő korszak pauperizmusa, lelkileg mégis sok-sok alkotó energiát szabadított fel.

A jakut együttes a sámános hagyományt eleveníti fel s viszi színre. A szereplők valóban révülnek, bár - mint azt az interjúban megvallják - ez nem mindig sikerül nekik. A lényeg mégsem ez. De nem is az egzotikum, bár az is vonzó mint látványosság. Ezek a szerencsétlen népek, melyeket a sztálini-hruscsovi-brezsnyevi-stb... kulturális forradalom a perifériára sodort, sőt létezésük lényegét, a kultúrájukat egyszerűen megkérdőjelezte az egyeduralkodó materializmus nevében, most eszmélkednek, és mentik, ami még menthető, amire még emlékeznek.

Ebben nem is a kulturális kuriózum olyan megkapó. Nem a kisebbségi, elnyomott sorba kényszerített másik kis nép szolidaritása ez, amit az ember önkéntelenül érez, hanem az új korszak új eszmeisége az elragadó benne. Az egyszerű tény, hogy felszabadultak szellemi erők. Ezek lehetővé teszik a következő korszak embere számára, hogy szabadon gondolkozhasson, és egészen ősi gyökereihez, kollektív lénye lényegéhez visszanyúlhasson. Vagyis hogy ez már a Vízöntő-kor szép jelensége. A különleges, furcsa és ismeretlen kultúrának, és ezen régió esztétikájának felismerése-elismerése az, ami erre vall.

Körtvélyessy Magda: ,,A Hagia Sophia belseje"

VI. # évfolyam 1996. december hó # 4. szám

II