Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - SZÍNHÁZ - A két balett-estről
A Franciskánus udvarban Táncdráma-balett Az idén két alkalommal jelentkezett a balett, a tánc, a mozgásszínház Egerben, az Atellana szervezésében. A lehetőséget a Nemzeti Kulturális Alap és a Radó Nyomda támogatta. A jubileumi esztendő végre meghozta az áttörést: a közönséget évekig kellett édes- getni-bevezetni ide, a platánok alá, a Franciskánus udvarba, hogy rájöjjön az ízére a műfajnak, amely mára nem csak a test művészi mozgásával gyönyörködtet, de témáinak megválasztásával, a lejátszott, eltáncolt belső és külső történések drámaiságával, érzelmi tisztaságával, vagy inkább azt mondanánk, nyíltságával el is gondolkodtatja a közönséget. Hol vagyunk már a rokokó-babák kecses tipegésétől! Itt véres drámák játszódnak le, a lépéseket követi a büntetés, vagy a bűnhődés, kit hogyan oszt ki a sors. Az első meglepetést a Dream Team Mozgásszínház díjnyertes alkotása, az A varázsló naplója okozta. Balázs Mari rendezte ezt a Csáth-novellára épülő játékot: az író, orvos, a grófkisasszony és Olga kvartettet alkotnak, miközben ezt a négyszemélyes küzdelmet a hegedűn játszó lány jelenléte, zenéje, néma és lassú mozgása a végkifejlettel együtt misztériumszerűvé alakítja; mindazt, ami a valóságban igencsak megeshetett, ha már az író, a bácskai fülledt világ pusztuló zsenije így lejegyezte. Addig az élet nagyobb hullámokat nem vet két ember életében, amíg be nem következnek a kikerülhetetlen találkozások. Amíg az orvos be nem lép a színre, mintha állóvízben tocsognánk. De bekövetkezik az a bizonyos érintés, ami mindent felborít. Hiába a feleség és a férj jogilag is kötött rendje, a szenvedély lesöpri ezt a nyugalmat a színről. És hogy még bonyolultabb legyen minden, a drámai csomózás nemcsak a háromszögben okoz bonyodalmat, de csatlakozik a küzdelemhez a második nő is, akinek ide-oda-csapódása nem segít feloldani a végzet bilincsét. Végül is a tragédia bekövetkezik, az asszony halálba menekülése a külső görcsöt ugyan oldja, de a bentit, a bűntudatot, a vezeklést el nem háríthatja az életben maradottak feje fölül. Csanády Andrea, Jarovinszkij Vera, Tóth Imre és Horváth István mélyen átélt alakítással ajándékozták meg a közönséget. Az artisztikum egy különlegességgel is szolgált: Sebestyén Kinga hegedűjátékkal - nem is akármilyennel - keretezi ezt a fülledt drámát és úgy vesz részt a produkcióban, hogy nem egy helyen csak őrá kell figyelnünk. A Fratres című kettőst Panja Fladerer és Juhos István táncolták. A koreográfiát összeállító Juhos István azt a feszültséget, a családon belül is meglévő izgalmakat, rá- és ellenérzéseket bontogatta, ami a testvér-szeretettől-szerelemtől a teljes gyűlöletig terjedhet. A lélektani ismeri ezeket a szélsőségeket, itt azonban nem jutnak el a szélső határokig. De van mit kifejezni a mozgásban és a mozgással abból, ami meglepő. Egyáltalán: a tánc, az emberi mozgás, az oldódás és a kötődés testi megjelenítése többet és nyíltabban mesél el, mint bármilyen prózai szöveg, a szavaknak az a láncolata, amikor reszketünk kimondani a teljes vagy éppen teljesnek vélt igazságot - érzelmi önmagunkról. Augusztusban egy másik és másfajta élmény is gazdagította a modern balettről vallott képzetünket. Az Atellana, Gerják István egri társulata két etűdöt táncolt. A Hárman maradtak-ban -koreográfus Juhos István, aszissztense Panja Fladerer - Jakab Éva, Mirkóczki Zita és Gerják 70 VI. évfolyam 1996. szeptember hó * 3. szám
