Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - KÖZÉLET - ’96 - Magyarország Jubileumi fesztivál Egerben
a Sanctus - túl a hitbéli bizonyosságon - a fenség szövegei, ahogy az ember, az áldozatot bemutató ember letérdel az oltár eló'tt, hogy elbeszélgessen az Istennel. A moll-hangnem is érzékelteti, mennyire megalázott helyzetben gyötrődik ez az osztrák férfi, aki szégyenben ég, mert tőle pár száz kilométerrel arrébb már semmi se szent, minden meggyaláztatott mindabból, amiben ő rendíthetetlenül hisz. Számára a mise szövege, minden szava - mérce-mérték, amivel mérni lehet az egész Világmindenséget, mert kapcsolatot hoz létre a Mindenható és az ember között. És akkor az ember, ez a lázadó lény tagadásba mer venni annyi-mindent. Ha a sok-sok korabeli mise-zene motívumait összevetjük Haydn-nak ezzel a kompozíciójával, lehetetlen fel nem fedeznünk a megrendültséget, a hit keretein belül is a fel-feltornyosuló kétségbeesést - a múló és múlandó világ bűneiért. Ami ellen nincs mód védekeznünk? Van, kiírjuk, kitessékeljük magunkból. Hogyan? A magunk módszerével. Például hangokkal, hangtömbökkel, amelyek csak-csak lesúlyosodnak valahová, ahol megértik a tartalmakat. (És milyen furcsán kerül az odafigyelő másfajta állapotba, a gondolatok pörgésébe: a Sanctus után szinte kívántam hallani, hogy ez a zeneszerző, vagy ez a misei alaphang hogyan szőné át a Hic est enim corpus meum - Hic est enim calix sanguinis mei, növi et aeterni testamenti - szavakat és azok miét és hogyan érzékeltetnék a misteriumot? Ugyan! Eddig még nem merészkedett senki hozzáférni zenével ezekhez a szavakhoz!) A MOVENDO és a négy szólista ezt az emberi fájdalmat, a megrendülést fejezte ki. Bazsinka Zsuzsa, Révész Rita, Bogáti Szabó István és Gábor Géza az itt-ott felviharzó zenei áradásban hangsúlyi értékeket képeztek, s mintha érezték volna, hogy a közönség teljes odaadással társul mindahhoz, amit kapott. A hatáshoz mégis leginkább az segítette a hallgatóságot, hogy Szabó Sipos Máté meglepő érzelmi tájékozottsággal látta el karmesteri feladatát. A Haydn-mise után Beethoven I. szimfóniája már szinte hangulati átvezetésként volt érzékelhető, amit a másnapi Beethoven-műsor előzetesének szántak. Barokk fesztivál Cantus Agriensis kórus a Minorita templomban Július 17-én. VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám 55 A Cantus Agriensis Kamarakórus, a Mindszenti Kórus (Miskolc) és a Zempléni Szimfonikus Zenekar Július 10-én szerdán, Beethoven két művét nyújtotta át az egri közönségnek a jubileumi év okából: az István királyt és a C-dúr misét. Az talán már szólás-számba megy, hogy az emberi méltóságot, az isteni föl- séget, és ami ezt a kettőt egységbe köti, mint érzést, mint hangulati elemet, mint az emberi élet értelem által is megfogható értékét, az emberi lét lényegi tartalmát a maga sajátos eszközeivel és magával ragadó lendületével Beethoven fejezi ki a legtisztábban. Elementáris hatást gyakorol ránk abban a pillanatban, amikor megszólaltatja hangszereit. Mélység és meg-
