Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - KÖZÉLET - ’96 - Magyarország Jubileumi fesztivál Egerben
Jubileumi fesztivál Egerben ’96 - Magyarország Eger, ez az ezerévesnél is idősebb település, ez az ezeréves püspöki székhely, véres századok tanúja, falainak és éltetőinek örököse, a hazafiság 1552-es dátumának őrzője, ez a város a maga szerény, de ünneplő keretei között mindent megtett, hogy ez az év ne úgy kerüljön a történelem annaleseibe, mint a szorongás ideje, a szegénység és a bizonytalanság korszaka, hanem úgy, mint ahogyan ez a város mindig is viselte a maga sorsát: méltóságának tudatában, a rábízott javakkal jól gazdálkodó és ünnepelni mértékkel, de jól tudó közösség. Az önkormányzat szándéka szerint a jubileumi rendezvények feladatát ebben az évben is a Megyei Művelődési Központ irányítása alá helyezték. Sebestyén János és gárdája - a korábbi évek építkező-szervező munkájának eredményeképpen mozgósította a helybeli együtteseket, meghívta és vendégül látta az országból és több európai városból azokat az együtte- seket-zenészeket, táncosokat, színjátszókat, szólistákat, akik lassanként már kalauz nélkül idetalálnak. Az olasz zászlóforgatók éppenúgy, mint a lengyelek. Sőt! Még műsorba be nem iktatott, alkalmi művész-vendégek is érkeztek a nyári hetekben a városba, hogy a bazilikában vagy másutt, ne csak a repertoárt énekeljék el, hanem a Himnuszt is, természetesen magyarul, mert a vendég meg akarja tisztelni az ő befogadóit. (így történt, hogy Kaliforniából érkezett egy vegyes kar, a Redwoods Chorale. Leland Barlow alapító-karnagy és fia, Merle Barlow, a jelenlegi karnagy egy negyven tagú kórussal Hassler, Bach, Mozart, C. Franck mellett angol és amerikai szerzőket is megszólaltatott szép számmal szakrális és világi témákat bemutatva, egy remek szoprán szólistát is, Cathy Piersont is tapshoz juttatva - a közönség nagy örömére.) A fesztivált természetesen „színesítették" a térzenét szolgáltató fúvósok, egriek és nem egriek, kalocsaiak, szolnokiak, frankfurtiak és az USA szárazföldi csapatainak a zenekara. Játszottak itt rézfúvósok a Várban, a Dobó téren, a reneszánszból a Benyó Tibor vezette együttes többször is fújta a zenei emlékeket. Diák színpadok és alkalmi bohócok tüzelték jókedvre a Dobó térre gyülekezőket. Mert mégis ez a város közéleti és szellemi piaca. Ráadásul a legjobb értelemben véve azt! Mindenről részletesen beszámolni - terjedelmi okok miatt - sem igen tudnánk. Azért a legfontosabbakat összefoglalnánk, már csak azért is, hogy a jubileumi év elmúltával ne lankadna se a város, tehát az önkormányzat, se a Művelődési Központ munkakedve. Mert „nemcsak kenyérrel él az ember...” Vili. AGRIA Nemzetközi Néptánctalálkozó augusztus 5. VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám 51