Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Víz László: Miért remekmű?
89. gossips deceared a pletykák úgy tudták a mendemonda kisütötte 95. writing írás, körmölés 103. unfriendly barátságtalan morcos 105. writing materials írószerek, toll, tinta, papír 119. the pain grew worse fájdalma nőtt fájdalma egyre cudarabbá vált 124. you say azt mondod kotyogsz össze-vissza 127. came up feljött fölcsoszogott 131. Esteban fallowed it Esteban követte Esteban utánabandukolt 137. rhetoric szónokias szószátyár 147. get your things vedd a dolgaidat szedd a cókmókodat 151. a grain of wood darabka fa, icipici szilánk 153. so ill ilyen betegen ilyen cudarul 161. to escape elmenekülni eliszkolni 165. in secrecy titokban suttyomban 173. to tell me azt mondani nekem az orrom alá dörgölni 173. finding you this way így talállak itt itt talállak, ilyen pofával 177. peering out kilesett kikukucskált Az esetek egy részében csupán árnyalati különbségekről van szó. De éppen ezekből adódik össze az árnyalt stílus. Megfigyelhető Kosztolányinak az a törekvése, hogy szópárokkal, szóismétlő határozószókkal élénkítse a stílust, akkor is, amikor az angol szöveg azt nem követeli meg. Talán nincs is a magyar nyelvben ilyenféle kifejezés, amit ebben a 90 oldalnyi szövegben fel ne használna. Példaképpen: száz meg száz, híres-nevezetes, apró-cseprő, fokról fokra, erőnek erejével, sok-sok, kézzel-lábbal, olykor-olykor, szemtől szembe, néha-néha, végre-valahára, nemzedékről nemzedékre, ide-oda, üggyel-bajjal, telis-tele, lépten-nyomon, már-már, seb- bel-lobbal, tett-vett, töviről hegyire, hébe-hóba, úton-módon, kije-mije, ki-ki, széltében- hosszában, ímmel-ámmal, kígyót-békát, sírás-rívás, keresztül-kasul, ütik-verik, szíwel-lé- lekkel, stb. - A felsorolást még hosszan lehetne folytatni. Bámulatos nyelvérzéke mindig rávezeti Kosztolányit, hogy egy adott angol szó vagy kifejezés lehetséges magyar megfelelői közül azt válassza - vagy egy olyat tegyen oda - amelyik nemcsak jelentésben, hanem a hangulat elmélyítésében is a legmegfelelőbb. Még akkor is, ha a választott szónak vagy kifejezésnek határozottan magyaros íze van, s talán attól lehetne tartani, hogy idegen elemet hoz a nem magyar környezetben játszódó cselekménybe. Nézzünk néhány példát az ilyenfajta megoldásokból is: vérszemet kapott (became bolder); nem szabad vele komázni (must not be vexed); dobra verni (reading it aloud); asztal alá itta (got him very drunk); kötve hiszem (I doubt); arcát tenyerébe temetve (her palms against her cheek), stb. Különösen érdekes az utolsó példa. A szöveghű fordítás itt az lehetett volna, hogy „tenyerét arcára szorítva”. Miért sokkal jobb itt a „temetve” szó használata? Az egész bekezdés arról szól, hogy a márkiné kétségbe van esve, rémeket lát az áldott állapotban lévő lányát fenyegető veszélyekkel kapcsolatban, gondolatban már a halálát látja és készül a temetésére. Az a komor érzelmi kisugárzás, mely az itt alkalmazott szóból árad, hozzájárul az egész jelenet gyászos hangulatához és még jobban elmélyíti azt. 38 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
