Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Némedi András versei
Az öreg Kos-ina-Kis Itt jött a mesgyén még a múlt tavasszal. Szikár, előregörbülő alakja az egykorinak a salakja volt csak, annál már kurtább egy arasszal. Bütykös ujjai közt nagy gyöp csomó volt, benne uborka-, paprikapalánta és más egyéb - apámnak szánta - csak úgy: megittak rá egy pár pohár bort. Kukás élet avas dohányzsír piszka fénylett nadrágján s fogta ingje mellét, zsebéből fityegett, mint kellék: zacskó-sallangon rézből pipapiszka. Kutyát, macskát akasztott, nyúzott, boncolt, vágott bőrükből szíjat, bakancsfűzőt, nem undorította a bűz őt - „Vén tűzrevaló” volt, vagy inkább „rosszcsont”. Orrán sunnyogva, huncutul lapultak - míg a dohányát kaparászva tömpe, lecsorbult pipájába tömte - nagy katonakalandjai a múltnak. A szűk dűlőkön dülöngélve egyre vadabbul mondta ugyanazt a nótát: Trieszt felől... - ott ezt danolták - s közben ereszes bajszát billegette. Kemény tusája volt. A kérgessé lett nagy csontú testből nehezen szakadt ki - mindenhogy akart még maradni - a szívós, jól belevarrt élet. Misi bátyám Még tavaly szüretkor itt beszéltünk, szemed elmélázó őrizet volt a rőzsetűzőn, míg az üstben forraltunk a hordókba vizet. Őrt itt már csak mint jó szellem állsz, nem cipeled bajodat, mint ólmot többé, mely melledre nehezült s mely alól oly nehéz volt kiszólnod. Tüdőd véres pépjébe fulladtál, mely szavaddal együtt szádba alvadt... De ott már, ugye, könnyű és fiatal vagy? 18 VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám
