Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Cserniczky Dénes: Liszt Ferenc
Cserniczky Dénes Liszt Ferenc mint magyar hazámnak hű fia Nem vagyok sem pszichológus, sem pszihiáter, de élettapasztalat és megfigyelés alapján mondhatom, hogy tudatosan vagy öntudatlanul mindenkiben kialakul kisebb-nagyobb tisztelet bizonyos emberek iránt. Ez aztán lehet, életkortól és egyéb más összetevőtől függően szeretet vagy rajongás. így vagyok én fiatal koromtól kezdve Liszt Ferenccel. Eleinte a diadalt diadalra halmozó zongoravirtuóz nyűgözött le, később a tündöklő zongoraművész (mert azért ez egy fokkal nagyobb, mint a zongoravirtuóz), majd a forradalmian újító zeneszerző és prózai író, és mindezek mellett a magát mindig magyarnak valló ember. Itt álljunk meg egy szóra. 1993. június 12-én megjelent egy cikkem a „Magyar Nemzet” -ben.. Ebben foglalkoztam Liszt magyarságának DE JURE bizonyításával. Engedelmükkel a legfontosabbakat felsorolom: 1. 1811. október 22-én született Doborjánban. Bejegyezték Lók község plébániáján. Mindkettő, Doborján és Lók az akkori történelmi Magyarország területén volt. 2. Útlevele: Ebbe az okmányba saját bemondása alapján ezt írták: Magyar. 3.1842-ben Königsbergben díszdoktori oklevelet kap. Az oklevél ki van állítva: Franciscus Liszt Hungarus részére. Liszt nem tiltakozott. 4. Lisztnek három gyermeke volt, D’Agoult grófnőtől. A nevelés sok más problémája mellett felvetődött egy fontos kérdés: Milyen nemzetiségűek a gyerekek? Lamennais-hez 1845-ben írt levelében ez áll: „Nyilvánvaló, hogy gyermekeimet semmiképpen se lehet franciának tekinteni. Idősebb lányom Genfben született, Cosima Comoban és Dániel Rómában. Mind a hárman az én nevemet viselik és teljes rendelkezési jogom van fölöttük, ami persze éppen olyan kötelességet is ró rám. így, mivel az én gyermekeim, természetesen az apjuk állampolgárságát (kondícióját, személyi állapotát) követik, tehát akár akarják, akár nem, MAGYAROK.” Ezek a dokumentumok egyértelműen eldöntik és bizonyítják Liszt magyarságát. Ehhez fűzöm most hozzá szubjektív megjegyzéseimet. Liszt mindig aktuális és izgalmas probléma volt. Ezen belül magyarsága, mely már a kortársakat is foglalkoztatta. Itt felteszem a kérdést. Ki a magyar? Válasz: Magyar az, aki magát magyarnak érzi és minden kényszer nélkül magyarnak vallja magát. Már pedig Liszt minden kényszer nélkül magyarnak vallotta magát, mert ugyan ki és mi kényszerítette volt ezt az agyondédelgetett, sikert sikerre halmozó művészt, hogy lép- ten-nyomon hangoztassa magyarságát. Liszt magyarságát megkérdőjelezők örökös visszatérő hivatkozása: Nem tudott magyarul. Egy fogadás alkalmával Erzsébet magyar királyné beszélgetés közben mondta Lisztnek: „Nem furcsa, hogy a magyarok királynéja a legnagyobb élő magyar muzsikussal franciául kell hogy beszélgessen?” (Erzsébet királyné ugyanis igen jól beszélt magyarul.) VI. évfolyam 1996. szeptember hó # 3. szám 15
