Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára
jának férjhezmenetelére vonatkozó kívánságát. Ugyanakkor — alkalmas közvetítők révén — rendszeresen alamizsnát küld a remete testvéreknek. Aztán megtörténik az első találkozás. Klára egy idősebb nőrokona kíséri, Ferenc Fülöp testvér társaságában fogadja. A leány feltárja lelkét a remete előtt, és arra kéri, segítsen végrehajtani azt, amire hivatást érez magában. Az első beszélgetést továbbiak követik. Ferenc Klára lelki vezetője lesz, s a leány mindenben követi tanácsait. A következő év tavaszán Klára is elhagyja a szülői házat. 8. Az ilyen esemény — egy leány szökése — még ma is a botrány és a gyanú füstjét kavarja fel, hát még 750 évvel ezelőtt!? Amikor kitudódott Klár a tar tózkodási helye, szülei felkeresik és hazatérésre akar ják bírni: kérleléssel, szemrehányással, fenyegetéssel. Klára, úgy látszik, gondolt az erőszakra is: a menedékjogot élvező templomban fogadja szüleit, kezével az oltárterítőbe kapaszkodva. Amikor a rábeszélés nap mint nap visszatérő zaklatássá fajul, Klára végső érvként lerántja fátylát és megmutatja hajdíszétől megfosztott fejét. 0 már egyedül Kr isztushoz tartozik. Tizenhat nappal később Ágnes, Klára húga is követi nővérét. Ez már sok; a család türelme véget ér. Járvány ez, vagy őrület?! — hör dülnek fel az engedelmességhez szokott férfiak. — Rufrno és Klára után még Ágnes is? Ezt már nem!” Az egyik nagybácsi vezetésével fegyveresek mennek a kolostorba. De Agnes nem enged. A nagybácsi erőszakhoz folyamodik: emberei megragadják a leányt, de - a legenda szerint - olyan nehézzé válik, hogy négyen sem képesek felemelni. Agnes tehát marad; nemsokára Ferenc kezéből veszi át követőinek szürke csuháját. Klára és Ágnes hamarosan elhagyják a bencés kolostort, mely védelmet nyújtott nekik az első napok viharaiban. A San Damianóba költöznek, ebbe a falakon kívüli kis templomhoz épített, elhagyott kolostorba, melyet Ferenc néhány évvel ezelőtt a saját kezével javított ki. Ez a templom egyik fontos állomása volt Fer enc életútjának: itt szólt hozzá a bizánci feszületről Krisztus, kérve őt, építse fel düledező szentegyházát. S itt alakult meg most Ferenc női r endjének első kolostora. Manapság a látogatók százai keresik fel naponta az önkéntes, vezeklő szegénységnek ezt a szentélyét, hogy emlékét egy életr e magukkal vigyék. A kerítés falai mögül ciprusok kandikálnak ki, a vakolatlan falakat mindenféle, sokszor faragatlan kövek alkotják, mintha csak összeszedegetett anyagból épült volna. A homlokzat ablakainak asszimetriája a többször i bővítés, átépítés nyomait őrzi; valahol a tetők közelében, valószínűtlen elhelyezésben, aprócska harang csilingel. Kívülről költészet, belülről igazi szerzetesség, egyetlen célra törekvő egyszer űség. Szegénység, mely elviselhetetlen tehernek érez minden feleslegest. Meztelen falak, szűk lépcsők, a használattól fényesre kopott fapadok a refektóriumban és a kóruson. És a cellák... Ha beszélni tudnának, mondanivalójuk a lélek legmélyebb titkáig vezetne. Szent Ferenc beöltözteti Klárát VI. évfolyam 1996. március * l. szám
