Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)

1996 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Farkas András: Tárlatokról-művészekről

Kutas László gyerekszobrairól

Május utolsó napjaiban - a gyermeknap közelében — szerkesztettem a H. N. idei második számát. Akartam valamit írni a gyerekekről, a gyerekeknek, mert nem szeretném, ha Herke Rózsa szellemiségét idetelepítettük néhány írásával, elhalna ebben a folyóiratban az írónő által megütött alaphang.

Bajlódtam a témával, másokat is érdeklő gondjaim feszítettek. Nem írtam meg a tizenéveseknek szánt mondataimat. De találtam egy sokkal talpraesettebb megoldást. Az iratgyűjtőmben fészkelnek azok a felvételek, amelyek Kutas László szobrászművész bronzplasztikáit közölhetővé, érzékelhetővé teszik a lap olvasói számára. Ezt a művészetet — többek között - az a rajongó gyermekszeretet élteti, növeli, igazgatja erőteljessé, naggyá, amely ezt a művészt eltölti. Ezek az ábrák, figurák, gyerektestek a maguk mozgásával kifejeznek, bemutatnak egy világot, akár zenélnek, akár kerékpároznak, akár csak ülnek, amit befon kellemesen színes és simulékony hálójával a szülői szeretet, az a rajongás, amit estik a kellő képzelőerővel és jól nevelt érzelmi élettel megáldott felnőtt, szülő, apa birtokolhat. Aki - miközben felnőtté kellett „vénülnie”, mozgékony, együttjátszó gyerek tudott és tud maradni.

íme a bizonyítékok a fenti mondatokra.

Kutas László: Kis muzsikusok.

VI. évfolyam 1996. június # 2. szám

51