Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 2. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Prohászka közéleti apostolsága

s szenvedte e tatárjárást, fegyvertelenül állván képtelen volt szembeszállni a nép hóhéraival, s elerőtlenedve vánszorgott keserves utakon a végleges csőd és letörés felé... Most (ettől megszabadulva) mit kellene tennünk, hogy magunknak a jobb jövőt biztosítsuk? I. Aki e rettenetes időket átélte, az közvetlenül meggyőződhetett arról, hogy mindenekelőtt a hitel, s a hitből fakadó erkölcsöt mint minden élet és rendnek az alapját kell ma védenünk. Láttátok szemeitekkel s kézzel foghattátok, hogy mi lesz a világból, ha a kereszténység alapjáról lesiklik; megtapasztaltátok, hogy az nem emberi társadalom többé... Ezzel kapcsolatban kérünk titeket, kedves Hívek, védjétek meg a gyermekek vallásos oktatását és nevelését, és ne engedjétek meg, hogy néhány hitetlenért a keresztény Magyarországon Krisztusról és az evangéliumról az iskolában szó ne essék... Végre is tőlünk függ, hogy mindennek gátat vessünk, s magunk szabjuk meg törvényhozásunk és társadalmi életünk irányát... Álljunk ellent a rossznak, s fogadjuk meg, hogy csak olyan képviselőjelöltekre adjuk szavazatunkat, akik a keresztény hit talaján állnak, kik a hitvallásos iskolának hívei, kik a keresztény elveket az élet egész vonalán érvényesíteni akarják... II. Vannak más kötelességeink is a társadalmi és gazdasági élet kialakítására nézve... Vezessük be az igazi, gyakorlati kereszténységet mint társadalmi igazságot, mint testvériséget és méltányosságot a társadalmi osztályok érdekeinek s egymáshoz viszonyának rendezésébe... Keresztény Hívek, testvérek! Soha komolyabb és komorabb időkben nem szóltunk hozzátok. Magyarország válságban van, sírja szélére jutott, de a népek miihóinak, kik sírják körülállják, szemében gyászkönny nem ül. Nekünk kell hazánkat, nemzetünket, önmagunkat megsajnálnunk, de nem temetnünk, hanem mentenünk. Megtehetjük, ha akarjuk... Ha már nemcsak megfogyva, de megtörve is állunk egymás mellett, legalább nem álljunk gyűlölködve, hanem fogjunk kezet, szeressük, segítsük egymást!... Adjon hát Isten életet, jobb, bízóbb és biztatóbb jövőt nekünk és hazánknak. Álljunk ellent a rossznak, a régi magyar átoknak, a visszavonásnak, pártoskodásnak s gyűlölködésnek, s valósuljon rajtunk az Apostol szava: „A békesség Istene tiporja össze a sátánt lábaitok alatt, s a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!” (Róm. 16,20). Budapesten, 1919. augusztus 22-én tartott püspökkari konferenciából. ” PfíOHÁSZKA KÖZÉLE TI SZEREPLÉSÉNEK PROBLÉMÁJA Fel kell vetnünk ezt a kérdést is, mert belülről és kívülről egyaránt nagyon eltérők az értékelések, a „fasiszta” megbélyegzéstől - a „tévedhetetlen szentig”. Kérdésünk tehát: kellett-e Prohászkának politikai szerepet vállalni? Jó volt-e ez neki és az országnak, vagy a magyar egyháznak? Nincs-e igaza esetleg Rónay Györgynek*, aki szerint „fél évszázad távlatából nézve, az egykori „diadalmas” püspököt inkább tragikus alaknak látjuk; szentéletű embernek, aki sugárzóan és fél-vakon ide-oda botorkál egy nem neki való színpadon, egy nem neki való szerepben... Akit megejtettek a jóhiszeműségénél, apostoli eltökéltségénél fogva, és ügyesen vagy hamisan belevonták egy politikai­társadalmi dzsungelbe.” A kép megrázó és Prohászka bizonyos élethelyzeteire vonatkoztatható, de általánosítani aligha szabad. Az objektív értékelés érdekében először is tudatosítani kell, hogy ma egy teljességgel megváltozott történelmi helyzetben élünk. Ma az egyház és állam szétválasztása után a papság elvben és természetszerűen nem foglalkozik olyan módon és intenzitással politikával, mint azt Prohászka korában általában tette. A közélet dolgai, törvényhozás, szociálpolitika stb. szemmeltartása, értékelése és bírálata, a keresztény értékek-elvek érvényesítése - a püspökök jogai és kötelességei közé tartoztak, konkrété pl. mint a főrendiház hivatalbóli tagjainak. De a papság aktív politizálása is természetes és általános gyakorlat volt; Csernoch János pl. - a későbbi bíboros-hercegprímás - eszteigomi kanonokként 24 V. évfolyam 1995. június * 2. szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom