Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Prohászka közéleti apostolsága
Prohászka O ttokár Szociális apostolságának további két fázisát Iahet megkülönböztetni. Az első a felrázó cikkek, tanulmányok időszaka a szociális problémáról, a teendőkről, a keresztény szocializmusról, 1891-től már a Rerum Novarum pápai körlevél alapján, amelyet ő fordított le és publikált. 1894-ben jelent meg első ezirányú dolgozata a Magyar Sionban (Mi a szociális kérdés? címmel), de sok tucat követte. Mindjárt az első cikkekben fölvetette a papság felelősségét és teendőit is e kérdésben. Pl. 1894-ben: „Ha a dolgok ilyen állapotában a klérus apatikus lelkülettel tétlenkedik, nem bizonyítja-e be, hogy nem érti korát és nincs szíve a nép bajai iránt?” Szinte forradalmi riadó az Esztergom c. hetilap újévi vezércikke tőle 1900-ban: „Boldog új századot!... Van sok megsóhajtani-valónk a múlt századon s nagyon sok kívánni-valónk az új századtól... Mindenekelőtt le a koldustarisznyával! A koldustarisznya a legsúlyosabb malomkő, a koldusbot a legnehezebb fa... Lépjen le az egyház közjogi magaslatairól, hagyományos jólétének mentsváraiból az idők gazdasági és társadalmi áramlataiban küszködő néposztályaihoz, a legeslegalul vergődő néphez. Érezze a nép, a nagy nemzettest: ezek szeretnek engem...” És tovább már 1895-ből: „Az emberek fogcsikorgatva nyögnek a szegénység jármában; átok, káromlás és anyagi erkölcsi züllés bélyegzi nyomdokait... No hát, tisztelendő testvéreim, most menjenek fel a szószékre és hirdessék, hogy ez a szegénység az Isten akarata! Mondják meg a munkás nyomorékoknak: Isten akarata, hogy dolgozzál és munkád bérét meg ne kapd. S én azt fogom maguknak belekiáltani beszédjükbe: ti sem az evangéliumot, sem a történelmet nem értitek. Ne hamisítsátok meg az Isten igéjét! Az Isten tiltja a lopást és rablást. Égbekiáltó bűn a munkások bérének visszatartása. Ne azt hirdessétek, hogy a szegények szenvedjenek, hanem álljatok élükre s mondjátok: Emberek, bajban van a világ!” És később, higgadtabb szakszerűséggel (1897.): „Mi a mai kor megérett, ragyogó eszméje? Merre tart a világ haladása? Ezt az eszmét, ezt az irányt egy szóval jelezhetem, s e szóba van beleolvasztva a nemzeteknek, politikának, az egyháznak is összes modern leendője; ez a szó: gyerünk a néphez! A demokrácia képezi a kor ragyogó eszméjét. ” Az Esztergomból (1902): „Szegény, elhagyatott falusi nép, ki lesz a te segítőd, ki a te gyámolod?”... S hogy mindez a kemény beszéd alaposan az elevenjére tapintott, megsejtjük a reakciókból, az immár megkezdődött vádaskodásokból Prohászka ellen: „Vádolnak szocializmussal, antiszemitizmussal, radikalizmussal, ki ezzel, ki azzal, ahogy jön;*az egyik ezt, a másik azt halogatja, természetesen aszerint, amint elevenjükre tapintunk s egyéni vagyon- és osztályérdekeiket veszélyeztetjük. Kijelentjük, hogy nekünk főelvünk az igazságnak és a gyöngének a védelme” (Esztergom, 1902). Ez a vádaskodás természetesen még fokozódott, mikor Prohászka - később már püspökként, főrendiházi tagként és országos szellemi vezérként - a konkrétabb cselekvés és szervezkedés, a tettek mezejére is lépett. Ezek közé tartozik pl. a már említett Keresztény Néppárt megalapítása, a Tulipánmozgalomban való részvétel (a hazai termékek védelme az import-árukkal szemben), majd az Országos Keresztény-szocialista Párt támogatása 1907-től, s az ugyanekkor induló Katolikus Sajtóegyesület, majd 1912-14 között a Szociális Missziós Társulat kiépítése stb. V évfolyam 1995. június * 2. szám
