Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna versei
Muravski Magdolna versei Porondon Porondon ülsz. Mikroszkóp-lencse néz le rád. Most szétszedik az életed. Darabja sincs mit meg ne néztek volna. Kattan jég-bilincs és úgy szorít. Szemed badar jövőbe lát. Játékszer vagy nekik. Bolondos vad gyerek csap így le rá ki kénye tárgya lesz csupán. Szadista játék mackón kiskocsin babán. Sarokba vágja aztán s jó nagyot nevet. A bonckés szúr feléd. A jégburok reped. Alatta láva izzó szenvedély-hadak. Tombolva tör fel s hol lehetsz ugyan magad? Most köd vagy. Mondd mi tartja össze életed? Lebegve szállsz fel. Most magasztosul a szó hogy összegezd: egy fény-varázs e vélt való. Jöjj égi fény tekints le ránk Urunk! Az ünnepen lelkünk emeljük ím. Bár nincsen szó tökéletes se rím eléd borulva ismét itt vagyunk. Mint himnusz zengenek színek erők. A dúlt világ ma összhangzó zene. Magasra száll az ember éneke. Ma együtt lépnek voltak s elmenők. Ha fényed üdvözöl tiszták vagyunk. A föld porával szellő illan el. Lényed szeretve fölfelé emel. Nem fáj hiány mit végleg itthagyunk. Mint szél-sodorta szép színes szirom az életünk. Szállunk a fény-hídon. 16 V. évfolyam 1995. június # 2. szám
